Kedves Barátaim!
Elképzelhető, hogy kevesen olvasnak itt ilyen cikket, azért bemásolom. Nekem oda-vissza, pontosabban inkább oda, mint vissza, kinyílt a bicska a zsebemben. Minden bizonnyal van ilyen jelenség is.
Kíváncsian várom az esetleges hozzászólásokat!
Íme a cikk:
“A pofátlanság csúcsa: amikor munkakereső dirigál
Tudom-tudom, nem egyszerű az álláskeresés, de a munkáltató helyzete sem könnyű. Egyetlen jól irányzott hirdetés, és százával érkeznek a szimpatikusabbnál szimpatikusabb pályázók önéletrajzai.
Persze, ez még nem maga a tragédia… Azt gondolhatnánk, hogy már csak válogatni kell, pedig talán ez a legnehezebb feladat. Rengeteg idő, energia és néha bosszúság is, amikor a befutónak hitt önéletrajzra megjelenik maga az ördög, vagyis inkább egy túlképzett, túlversenyeztetett, a versenyszférában kerékbe tört nőszemély.
Jelen esetben 30-as nő tipegett be tűsarkon az irodában, a teljes menedzser szett és minden dizájn elem megvolt ahhoz, hogy egyenesen a vezetőt golyózza ki helyéről. Miután, mint leendő főnök megtudtam amit meg akartam, és felmértem a helyzetet, a hölgy mintegy az utolsó szó jogán közölte, hogy felháborítja ez a fogadtatás.
Ugyanis ő ahhoz van szokva, hogy legalább 3-4 fős bizottság hallgatja meg kincset érő bemutatkozását, valamint – mintegy amúgy is – ő jobban tudja, hogy mit kellene kérdezni tőle, mint pályázótól. A megdöbbentő pofátlanságtól egy pillanatra szóhoz se jutottam, amit tüstént kihasznált a „lelkes” jelentkező, és elkezdte sorolni a javasolt kérdéseit.
- Milyen konfliktushelyzeteket kellett megoldania előző munkái során? - kezdte. És hozzáfűzte, hogy ő bizony sokat foglalkozott pályáztatással és munkája során egy igazi hiéna. Ehh, fűzhetném hozzá.
És ezzel a lendülettel világosítottam fel, hogy a döntés megszületett: alkalmatlan a pozícióra! Mondjuk azt, hogy így jár a nagypofájú munkakereső, aki nem méri fel a céget, és azt sem, hogy hol lehet eljátszani az „olyan nyüzsgő dömper vagyok, hogy nem tudsz lerázni egy kisebb felvételi elbeszélgetéssel” típusú letaglózó jellegű előadásmódot.
Ez egy tökéletes példája annak, hogy hogyan esik az pofára, aki túl sok „hogyan legyünk sikeresek” és „hogyan keress munkát” könyvet olvas.”
Újfent mondom, a cikket nem írtam, hanem másoltam.
Tisztelettel!
Kovács László
No related posts.
Hozzászólás
hozzáadva 26 February 2009
Ez egy semmitmondó hímsoviniszta és gyűlöletkeltő cikk. A bicskakinyílós zsebű szegény munkáltatónak pedig annyi fantáziája sincs, hogy maga írjon cikket a témában, vagy legalább belinkelje az eredetit: http://www.haon.hu/hirek/Hajdu-Bihar/cikk/a-pofatlansag-csucsa-amikor-munkakereso-dirigal/cn/news-20090225-10043184
Ilyen munkavállaló nem nagyon van, legfeljebb a cikkíró szeretne végre szemen köpni valakit, akire ezt a fajta ellenségképet rá tudja biggyeszteni. Munkáltató viszont annál több van, aki úgy érzi, hogy dirigálni kell, és égnek áll a haja a tényleg valaki több és jobb nála. Úgy érzem, hogy a vezetői erények hiánya és a versenyképtelenség nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki nem lehet főnök. Ennek eredménye a fenti cikk is.
Amúgy meg álláskeresőként kinyílik a bicska a zsebemben, amikor egy munkáltató képtelen a megbeszélt időben elkezdeni az állásinterjút, ennek következtében volt olyan is, hogy csúsztam 1 percet egy másik találkozóról, ahol pedig az interjúztató kiszavazó show-t csinált az ügyből. Nincs is nagyobb pofátlanság annál, amikor egy munkáltató a döntés felelősségét is áthárítja a leendő dolgozóira.