Hozzászólás

hozzáadva 24 November 2008

Gyógypedagógus tanár és ált. iskolai tanító vagyok, közel 30 éves gyakorlattal. Kereskedelmi végzettségemnek is köszönhetően, problémás gyerekek, fiatalok szakképzésében vettem részt az utóbbi 15 évben. Nagyon szeretem a hivatásomat, de az ismert iskola megszüntetések, átszervezések kapcsán engem is megérintett a munkanélküliség szele. Ekkor próbálkoztam a kereskedelemben elhelyezkedni, - nem feleltem meg, még eladónak, vagy árufeltöltőnek sem hívtak. Pedig életerős, koromhoz képest jó külsejű nő vagyok, jó kommunikációs készséggel.
Szerencsémre, azért most egy iskolában egy tanévre szóló szerződésem van, és kedvemre gyógypedagógizálhatok. Mi lesz jövőre? - háááááát?….

Hozzászólás

hozzáadva 24 November 2008

Érdekes, amit ír László. Én ezt az utat szintén végigjártam, csak pályakezdőként. A munkáltatók ellenem felhozott érve a fiatal és túlképzett szlogen volt. 23 éves koromra két diplomát tudhattam a zsebemben és útban volt a harmadik, amely mellett, minthogy levelező képzésben futottam neki, szerettem volna munkát vállalni. A legtöbb helyen az volt a válasz, hogy mit akarok én az ő cégüknél, hiszen az adott munkakört képzetlenebb, kevesebb bért igénylő jelölt is képes betölteni. Ettől függetlenül berángattak a szóbeli interjúra, hogy ezt közölhessék velem. A másik kedvencem pedig a következő mondat: Képzettsége és képessége nem felel meg cégünk elvárásainak. A képzettségbeli kifogás azért volt érdekes, mert mindig olyan helyekre pályáztam, ahová az általam megszerzett iskolai végzettség volt feltüntetve feltételként. A képességeimet pedig addig ne firtassa senki, amíg személyesen nem beszélgetett el velem, és nem győződött meg azokról, mert véleményem szerint egy szövegszerkesztőben létrehozott önéletrajz és motivációs levél adathalmazokon kívül semmit nem árul el az emberről.
Szóval nem egyszerű a helyzet. Azt viszont a munkáltató szegénységi bizonyítványaként könyvelem el, hogy butaságokat ír a pályázónak az elutasító levélben. Az Ön által felhozott utolsó példa meglehetősen felháborított. Mi az hogy alapképzettség és második diploma? Nem mindegy a sorrend, mi lett volna a válasz, ha fordított időrendben szerzi meg a papírokat? Ha megvan a megfelelő végzettség és tapasztalat, mi kellene ettől több? Talán már az is baj, ha valaki széles látókörrel bír? Igazán szeretnék belelátni az ilyen emberek fejébe…

Hozzászólás

hozzáadva 27 November 2008

Kedves Emi! Kedves Vike!

Köszönöm az észrevételeket. Úgy látom, hogy a főnökeik által kinevezett szakértőknek, vagyis a HR-eseknek a felvetésem olyan magas volt, mint tyúknak a lórács! Vagy éppen annyira természetes, mint nekünk a lélegzés!
Nem kell azt hinni, hogy tétlenkedek, ugyanis én tényleges szekértő vagyok, és egyéni vállalkozóként szakértősködök. Sajnos, gépészmérnökként egyedül kínkeserves, de teszem a dolgomat.
Ezzel azt szeretném mondani, hogy egy állás csak jó lenne! Ezt egy HR-es vagy éppen egy könyvelő nem érti meg, mert immáron ezen “szakmák” túldimenzionáltsága felülmúlhatatlan.
Az elmúlt napokban a HR-esek újabb mutációjával találkoztam. Legújabb szövegük a felelősségük elhárítására alkotott kifejezés. Ez pedig nem más, mint “NÁLUNK MINDENBEN A TULAJDONOS ÚR DÖNT”. Ilyenkor csak egyet kérdezek. Most vagy “A” Tulajdonos Úrnak (így, magyartalanul, csupa nagybetűvel) nyalnak vagy most engem -minket- néznek hülyének?
Ugyanis, ez a csendestárs, vagyis “A” Tulajdonos Úr, velem egy árva kukkot sem váltott. Akkor, kinek az előterjesztése alapján dönt?
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 1 December 2008

Kedves Uram!

Véleményem szerint minden esetben amikor valaki pályázatot ad be, számolni kell azzal a ténnyel, hogy a másik oldalon ülőnek is joga és döntési szabadsága van, mégpedig a jelöltek közül kizárólagos joggal kiválasztani azt az egyet, aki számára a legjobb. A “legjobb” ebben az értelemben szubjektív, mert az ő (kiválasztó) legspeciálisabb érdekeit foglalja magában. Ilyen értelemben ő kockáztat, ő teszi bele a pénzét, magának és csak magának tartozik elszámolással. Akármennyire tűnik kegyetlennek, amit leírtam, ez a valóság.A jelentkezőnek az a lehetőség és jog adatik meg, hogy ez a játék így fogadható-e számára, van-e elég bizalma ahhoz, hogy felvállalja.
Üdvözlettel: Román István

Hozzászólás

hozzáadva 1 December 2008

Kedves Román István!
Azt hiszem, ön óriási tévedésben van! Ugyanis, én egyetlen szóval sem mondtam vagy állítottam, hogy maga lennék a megtestesült tökély! Ellentétben -mondjuk- a HR-menedzserek ezen tényre minden kétséget kizáró ráutaló magatartásával.
Persze, nekem is kellett, illetve kell döntenem. Kegyetlen dolog dönteni, hiszen a döntésem valakinek óhatatlanul fájni fog, és az illető nehezen nyugszik abba bele vagy egyáltalán nem is lesz képes erre.
Tudja, azon állatfajhoz tartozom, aki egy-egy -sikertelennek bizonyult- álláspályázatát, már csak “mazochizmusból” is, de nyomon követem. Nyomon követem, és mit tapasztalok? Hogy 2-3 havonta kiderül a “tévedhetetlen HR-es” döntéséről, hogy akit választott, az bizony alkalmatlan. Ilyenkor újra próbálkozom. A kudarc biztos tudatával.
Tudja, Román Úr! Amit ön leír, vagyis “ő (kiválasztó) legspeciálisabb érdekeit foglalja magában. Ilyen értelemben ő kockáztat, ő teszi bele a pénzét, magának és csak magának tartozik elszámolással”, még hihető is lenne, ha nem tudnánk, hogy Magyarországon hogyan is zajlott le a privatizáció, és hogy mennyire neoprimitív kapitalizmusban élünk! Vagyis, szerintem a fenti idézet így hangzik helyesen: “ő (kiválasztó) legspeciálisabb érdekeit foglalja magában. Ilyen értelemben ő kockáztat, elvégre kezdetben vala buta és tehetségtelen, és mint ilyen nem tűr el a környezetében nálánal esetleg okosabbat, képzettebbet, tehetségesebbet. Ilyen értelemben ő kockáztat, hiszen a MI pénzünket forgatta vissza úgy, hogy ő a megmérettetésnél nehéznek találtatott. Mi meg könnyűnek! Kockáztatni ő kockáztat, hiszen olyan réteg tagja lett ő, mint amilyenek Napoleon nemesei lettek, akik néhány évvel a császár trónralépése előtt még mondjuk zöldségesek voltak! Magának és csak magának tartozik elszámolással! Ön meg az APEH-nek, a független magyar bíróságnak, és ha netán hívő katolikus, akkor tudja, hogy mit is kell tennie minden hónap első péntekén!”
Tényleg megfordul a fejemben, hogy mi a fenének kellett nekem tanulnom? Volt rá példa, hogy letagadtam, de a magukfajta HR-es “természetesen” lebuktatott.
Ennyit a magyar munkáltatói hozzállásról!
Tisztelettel!

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 5 December 2008

Tisztelt Román Úr!
Azt hiszem, ön “lesre futott”! Hirtelen nem találta el, hoy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás!?
Megemlítettem egy kérdést. Majd “civilekkel” elbeszélgettünk. Aztán az egyik “civil” reakciómra -hangsúlyozom, reakciómra és nem az eredeti kérdésre- adott egy “agyagba döngölő” választ.
Hálásan köszönöm.
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 19 May 2010

Tisztelt Fórumozók, elkeseredett munkakeresők!

Idézet Kovács Úr hozzászólásából:
\”Szóval, azt mondta Churchill a BBC-ben, hogy “Visszavonulásokkal nem lehet megnyerni egy háborút.” Nekünk sem szabad hátrálnunk! Hátráltunk már eleget. Támadnunk kell! Elvégre jóval több van a tarsolyunkban annál, minthogy a sebeinket nyalogassuk. A tojáshéj nemzedéknek meg meg kell mutatnunk, hogy kik is vagyunk valójában!\”

Harcra hívok mindenkit és lehetőséget ajánlok, hogy valóban megmutassuk, mi 40-esek, hogy még érünk valamit.
Érdeklődők vegyék fel velem a kapcsolatot, aki akar valamit tenni végre (önéletrajzzal): bojozsix@gmail.com.

Munkára fel.