Hozzászólás

hozzáadva 15 December 2008

Kedves Elek Doktor!
Két dolgot tehet(ünk) ilyen esetben.
Az egyik, hogy reménykedünk, hogy ez a “széljárás” egyszer megváltozik.
A másik meg, hogy imádkozunk, hogy ez a “széljárás” megváltozzon!
Üdvözlettel:
Kovács László
öreg és túlképzett, 42 éves, kétdiplomás mérnök

Hozzászólás

hozzáadva 23 December 2008

Csatlakozom Kovács mérnök kolega hozzászólásához.
Nekünk a végén csak a vállalkozás fog maradni,De mire??? Túlélésre!?

Daróczy Péter mérnök

2008.12.23.

Hozzászólás

hozzáadva 30 December 2008

Uraim!
Bár nem szeretem, kénytelen vagyok így kezdeni. Hát igen! Én is “vállalkozóként” árulom magam. Pontosabban minden nap értékesítem tudományom egy-egy szeletkéjét, mint mérnök-vállalkozó, csekélyke, jelképes és nekem is arcpirító árért. Ugyanis “ezektől” nekem egyetlen fillér sem kell addig, amíg “kegyajándékként” osztogatják! Egyetlen percig sem voltam munkanélküli vagy munkanélküli státuszú. Van nekem tisztes polgári szakmám, és ehhez tartozó, ezzel párosuló szaktudásom. Helyesbítek. Szakmáim!
Megítélésem szerint szakmai tisztességgel és szakmai alázattal, ugyanakkor nagy szakmai hozzáértéssel végezném a munkámat. Természetesen nem a minimálbérért, hanem egy tisztes polgári életszinvonalat biztosító javadalmazásért!
Persze, egy kft. vagy bt. tulajdonosa, mint igazgatója nem érti, hiszen ő a saját minimálbéréből főúrian megél. Ja, hogy évente jelenkezik 20.000.000,- Ft tagi kölcsöne? Az engem, mint az alkalmazottját nem kell, hogy érdekeljen. Szerinte!
Szerinte, az álláspontja, az attidüdje szerint meg amúgy sem az alkalmazottja lennék, hanem a “nálunk szerencsésebb történelmi múlttal rendelkező országokban” már könyöradománynak is szánalmas díjazásomért a tulajdonának tekint és úgy is kezel.
Csak egy kis adalék. Karácsonykor vendégem volt egy középfokú végzettségű német köztisztviselő. Vagyis, nem egy akadémai tag! Úgy is fogalmazhatnék, hogy tizenkettő egy tucat az ilyen emberekből. És ez nem őt minősíti! Gyakorlatilag velem egyidős. Minden olyat elért a béréből (illetményéből), amikről még álmodni sem merek. Valamint neki még a “pénzpiaci válság” ellenére is tervei vannak 2009-re!
Uraim! 1989-1990 táján -bár én akkor “rigóként” voltam katona, de már felnőtt emberként nyitott szemmel olvastam az újságokat- nem valami ilyenre gondoltunk? Nem valami ilyenről álmodtunk? Nem azért szerettünk volna rendszerváltást, mert az osztrák vagy német életszínvonalat szerettük volna megközelíteni vagy elérni belátható időn belül? És csalódnunk kellett. Csalódtunk, mert egy kontraszelekció ment végbe. Megmagyarázhatatlanul. A tisztességes, törvénytisztelő állampolgárok vesztettek, a kalandorok nyertek. (Van olyan közjogi méltósággal rendelkező személy e hazában, akinek a saját bevallása szerint 2009-ben évül el az adócsalása. Talán!) És ezek a kalandorok, általában buta és tehetségtelen emberek elképesztően hamar megtanulták, hogy a tőke karvaly természetű. Sajnos, tökéletes szekértolókra találtak a HR-esekben, akik ezt az “öreg és túlképzett” semmitmondó választ találták ki a mi, illetve a hasonszőrű és általában közel egyívású szakemberek jelentkezésének elutasítására.
Vegyük észre, Emberek! A mai tőkéseink 3H-s természetűek. (3H = Hülye Hülyébbet Hoz) Vagyis, csak és kizárólag maguknál butább emberekkel hajlandóak magukat körbe venni. Így aztán garantáltan a “Vakok közt a félszemű a király!” elv érvényesül. Ugyanis, ki az a félművelt, buta és tehetségtelen fráter, aki hosszú távon nálánál okosabbat tűrne meg maga mellett? Hiszen az ő szava a saját megítélése szerint kőbe vésett törvény! Elvégre ő a spontán privatizációnak nevezett szabadrablás győztese, ezért senki ne mondjon neki semmit! Ő MONDJA MEG A “TUTIT”!
Ezen gondolatok megosztásával kívánok mind Elek doktor úrnak, mind Daróczy mérnök úrnak boldog új esztendőt!
(Érzésem szerint hármónkon kívül ezt a “rovatot” senki más sem olvassa majd el.)
Tisztelettel:
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 13 January 2009

Uraim!
Nem tudják véletlenül Szabó Pál címét? Úgy írnék neki egy levelet!
Történt, ugye, hogy ez az 1947-es születésű “fiatalmeber”, aki végzettségét tekintve közgazdász, a magyar alumíniumiparban élte le az életét, majd hipp-hopp a posta vezérigazgatója lett. Miután ott nyugdíjazták, miniszter lett. A miniszteri fizetése mellett -természetesen- kapta a nyugdíját is. Majd történt, ami történ Vecsésen, s lemondott, mint a közlekedésért (is) felelős miniszter.
Most, szűkösen kihúzott másfél hónapot, s a Vértesi Erőmű vezérigazgatója lett.
Emberek! Ő nem öreg? Ő nem túlképzett?
A gránátos lótüdőnek szereztem én két mérnöki diplomát? Szereztem volna egy közgazdaságit!
Áldás, békesség!
Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Tisztelt Uraim!

Sajnálattal hallom ismét, hogy a “túlképzettség” Magyarországon egy negatív kicsengésű tuljadonság, mely nem előnyként, hanem hátrányként jelenik meg az ember életrajzában!
Kérem szépen akkor mi van az egy életen át tartó tanulással, mely olyan jól csengő szlogenként jelenik meg nap, mint nap a médiában, és ugye az EU egyik kiemelkedő prioritásaként a mai oktatás- és foglalkoztatáspolitika kardinális kérdése!
Szóval, kérem Önöket, hogy ne aggódjanak és, ha egy fránya HR-es a túlképzettségéről beszél egyszerűen csak mondják azt, hogy Önök EU kompatibilisek és kész!
Hiszem, hogy a szakmailag megalapozott komplex tudással rendelkező személyeknek döntő szerepet kellene betölteniük a magyarországi gazdaságban.

Üdvözlettel: Gál Csilla

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Hát srácok, mit mondjak.. szóval ez a magyar értelmiség, aki ráadásul még ‘túl’ is van képezve.. nyafogás, sopánkodás, méltatlankodás, önsajnálat, mafláskodás.
Gratulálok.
Szégyelljétek magatokat.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Uram!

Kérem tegyük félre a szubjektív megítélést, a vélemény kinyikatkozására mindekinek állampolgári joga van!
Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni, azt a kellemetlen és konfrontációtól telített munkaerőpiacot, mely kiegyensúlyozotlan helyzetén nehezen tud változtatni, és a fenti eseteket vizsgálva az idősebb, de nagy szakmaisággal rendelkező réteg elismertségének hiánya, a szellemi tőke pazarlása jelenik meg.

Természetesen erősen dolgoznak rajta az illetékes szakértők, hogy az ilyen és hasonló individumok mielőbb megtalálják megérdemelt helyüket a társadalomban?!
Köszönöm a figyelmet!
Üdv: Gál Csilla

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Gál Csilla!

Hiszen, mi is erről beszélünk! Olyan szépen és jól csengenek ezek a szlogenek! Csupán az a legnagyobb baj ezekkel, hogy megmaradnak a szólamok szintjén.
Becsülettel tanultam, becsülettel dolgoztam. Munkahelyen. Nem magam miatt kerültem az “utcára”. Akkor azt hittem, hogy maximum két hét és elhelyezkedek. Hiszen tudás, gyakorlat, tapasztalat van a tarsolyomban. Három éve próbálkozom. Rendszeresen visszadobják a pályázataimat. Csókos cimborám nincs, így képtelen vagyok tisztességes állásban tisztességes bérért elhelyezkedni.
Nem esek kétségbe. Mint egyéni vállalkozó nap, mint nap “értékesítek” valamicskét a tudásomból. Azt hiszem, ezt a helyzetet, ezt a létet nevezik kényszervállalkozónak.
Természetesen, az állhat a háttérben, hogy nincs sem az a munkáltató, sem az a HR-menedzser, aki kimondaná, hogy ugyan szükség lenne ránk, de képtelenek megfizetni. Inkább kitalálják a semmitmondó “öreg és túlképzett” jelzőket.
Kezeit csókolja:
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Elborzadt Hozzászóló!
Először is kérem, ismételje át egykori tanulmányaiból a magyar helyesírás és a magyar nyelvtan, illetve nyelvhelyesség szabályait!
Másodszor -ha úri embernek tartja magát-, akkor nevezze meg a segédeit!
Harmadszor. Minden további önnek címzett sor üres szófecsérlésnek minősül.
Ajánlom magamat!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Tiszelt Kovács László!

Sajnos a kényszervállalkozások mindig is nehéz helyzetben voltak vagy a szellemi vagy az financiális tőke hiánya miatt!
Megfelelő stratégia nem születt még a probléma tisztázására, hiszen a piaci viszonyok is igen összetettek, melyekhez illeszkedni vagy versenyképesen helytállni igen nehéz!
Engedjen meg néhány javaslatot, az alku helyzetek kiváló színterei lehetnek a bértárgyalásoknak, ha kérik se írjon be konkrét bérigényt az önéletrajzba, sőt az ilyen álláshirdetéseket egyenesen kerülje ki, nem éri meg a fáradtságot Önnek, keressen meg fejvadászcégeket, hiszen feladatuk a magas tudású kompetens vezetők felkutatása, és még egy ne kerülje a hideg megkereséseket, kopogtasson be olyan cégekhez, ahol szívesen dolgozna, használná tudását!
Remélem sikerült Önnek néhány hasznos tanáccsal szolgálnom!
Sok sikert és jó egészséget a mostani és leendő munkájához!

Üdvözlettel: Gál Csilla

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves László,
kösz a tanácsot, de szerintem már most is nagyszerűen csinálok mindent, ami nyelvtannal kapcsolatos.
Nem nevezem meg magam, mert csak… segédek, hm… minek? Először is, nem vagy nemesember, másodszor ha az lennél, én akkor sem párbajozgatok.
Viszont, megteszek Neked valamit, amit sem a barátaid, sem a HResek, sem a potenciális munkaadóid nem fognak megtenni. Nevezetesen, megmondom miért nem alkalmaz senki.
Baromi egyszerű oka van, mondjuk azt majdnem biztosra veszem, hogy időbe telik majd, amíg (vagy ha egyáltalán) képes leszel elfogadni, de ha Te nem is, a hasonló helyzetben lévő többiek talán mennek vele valamire.
Tehát, amiért nem alkalmaz senki, az azért van, mert negatív vagy.
Egy ideges, hisztis, folyton vádaskodó, feszültséget árasztó kis hisztigombóc. (Ezt alapvetően nem személyeskedésnek szánom, egyszerűen arról van szó, hogy a kutya nem akar ilyet sem a közelébe, sem a cégébe. Mérgezed a környezetedet, rontod a hangulatot, a munkamorált, az ügyfelek megítélését, egyszóval mindent. Önmagadat is, de ez mondjuk a Te bajod.)

Próbálj meg túllépni ezen a férfiklimaxos hülyeségen, egyrészt mert nem visz előbbre, másodszor nevetséges.. harmadszor meg mert amíg abba nem hagyod, mindenki meg fog rá kérni, hogy valahol máshol csináld ezt, mert ő nem kíváncsi rá. Én sem lennék. Legfeljebb nem méltat majd annyira, hogy a szemedbe mondja.

Te meg tovább sopánkodhatsz azon, hogy biztos azért nem vettek fel megint, mert ‘túl vagy képezve’. Hát nem azért.

Ennyi.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Gál Csilla!
Köszönöm, hogy biztat. Remélem, lesz valaha teteje is az ilyen és ehhez hasonló biztatásoknak!

Tisztelettel!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Tisztelt Elborzadt Hozzászóló!
Mélységesen felháborít, hogy az internet biztosította anonimítás mögé rejtezve azt teszi, amit tesz. Ez kérem, jellemtelenség!
Kezdeném az elején. Nemes ember vagyok. Felmenőim révén nem csak Magyarországon, hanem Ausztriában, Lengyelországban és -szóljon hozzá- Törökországban is. Mivel -meglátásom szerint a történelem egy soha be nem színezhető fehér folt az ismeretanyagában- a korábban leírt pár sora tanúbizonyágot nyújtott arról, hogy csupán egyetlen dologban kíváló, mégpedig az arroganciában, jobban tenné, ha maga venne visszább. Vagyis, hátrább az agarakkal!
Továbbra is állok rendelkezésére! Legfőképpen osztrák-magyar könnyűlovassági karddal.
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Tisztelt Elborzadt Hozzászóló!

Érdekes szemlélettel közelíti meg a fenti problémát, ami kérdésként felvetti, hogy Ön ismeri Kovács urat?!

Hiszen, ha nem ismerné, honnan tudná milyen munkaerő és milyen személyiség!

Nem értem miért ilyen negatív, talán rossz tapasztalatai voltak Önnek is és így probálja feldolgozni vagy egy csalódott munkáltató, akinek hibás a kiválasztási rendszere és sorra veszi fel a nem megfelelő embereket a nem megfelelő munkakörbe?
Egyszerűen nem értem?!

A fórum funkciója az információcsere, természetesen a vélemény elmondása mellett, és így érdekes jellemrajzok olvashatók ki a sorokból, köszönöm!

Próblája visszaszerezni az optimizmusát!

Üdvözlettel: Gál Csilla

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Csilla, én is úgy látom, hogy nem érti. Biztosíthatom, hogy a hiba az Ön készülékében van.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Gál Csilla!
Elképzelhető, hogy az Elborzadt Hozzászóló fedőnevű valaki ismer, mert mint vállalkozó számtalan helyen fordulok meg. Aki ismer, az tudhatja rólam, hogy a mérnökök azon generációjához tartozom még, akibe a képzés, meg a munka során is beitatódott, hogy műszaki ember olyat, hogy “Biztos!” nem mondhat, nem állíthat.
Kerülni kell. Helyette használandóak az “Esetleg!”, a “Talán!”, a “Nagy valószínűséggel!” szinonímák. Ha lenne olyan a műszaki életben, hogy biztos, akkor a műszaki számításokban nem létezne olyan dimenzió nélküli szorzószám, hogy biztonsági tényező. Amely csak ezért van, hogy csökkentse a bizonytalanságot.
Elborzadt Hozzászóló -mindentől függetlenül- olyan hangnemet üt meg, ami minősíthetetlen. Ha én kezdő mérnökként ennél finomabb hangvételű, de hasonló végkicsengésű módon szóltam volna az idősebb mérnök kollégákkal szemben, megnézhettem volna magam. Előbb a rajztáblán, majd a gyakorlatban kellett bizonyítanom. Utána természetesen jött a pertu, majd a mindig a tisztelet hangján megszólaló tegezés.
Az az “ember” olyan stílusban próbál meg velem beszélni, amilyet még a Honvédségben sem tűrtem meg. Neki sem fogom.
Kár több szót vesztegetni! Ő még ott tart, hogy európainak lenni földrajzi hovatartozást jelent. Egyébként mi meg tudjuk, hogy “Ex nihilo nihil fit”!
Ami a javaslatait illeti. Sokszor, nagyon sokszor éppen a fejvadászoktól kapom azokat a válaszokat, amiket kapok. Kérem, higgye el, a mögöttem álló több, mint három évnyi keresés engem is megtanított egy jópár dologra.
Ettől függetlenül köszönöm kitűntető figyelmét! És megtiszteltésnek tartanám, ha a jövőben is szolgálna hasznos tanácsokkal.
Tisztelettel üdvözli:
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves “Elborzadt Hozzászóló”!

Kérem, tisztelje meg azzal a többi felhasználót, hogy a minimális tiszteletet megadja számukra. Úgy is lehet kommunikálni, és eltérő nézeteket ütköztetni, hogy azáltal nem sértjük meg a másikat.
Mindezek figyelembe vételével egyes hozzászólásait moderáltam. Kérem, a jövőben ezeket szem előtt tartva írja le meglátásait!

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves admin, ha nem vette volna észre, én itt segíteni próbáltam a kedves szerencsétlenkedő álláskeresőknek, olyan formában, ami talán kirángatja a pici lelküket az alól az önsajnálatkupac alól, ami alá belmásztak (és ami a saját butaságukból adódott, meg abból hogy még senki nem mondta nyíltan a szemükbe, hogy miről is van szó).

Soha, senki nem fogja nekik ezt még egyszer megtenni, a leginkább azért, mert senkit nem érdekel, mi történik velük… végülis önmaguknak köszönhetik, ha hajlandóak ezt meglátni, ha nem. És nem. Most Ön az esélyét is elvette tőlük, hogy másképp legyen.
Tudja mit? Jól tette…

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Tisztelt Elborzadt Hozzászóló!

Igaz, ami igaz, ami elromolhat az el is romlik, de egy a lényeg megjavulni és fejlődni, mindenkinek magának kell!
Sorait olvasva egy ismert pszichiáter őszintéskedő, bemondós stílásának megjelenésére lettem figyelmes és igen, az igazság fáj.
De milyen igazság, milyen előélet, milyen személyiség, milyen státusz, milyen lehetőség, milyen vélemény, milyen tanács határozza meg az egyén fejlődésének menetét!
Kérem, gondolkozzon el ezen mielőtt ítélkezik mindenki felett!

Üdv: Gál Csilla

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Elborzadt Hozzászóló!
Kérem, engedje meg, hogy feltegyem önnek az alábbi kérdéseket!
1. Elárulná az életkorát? Elvégre érdekelne, hogy mekkora élettapasztalat tornyosul ön mögött.
2. Ismer-e engem? Személy szerint.
3. És ha igen, akkor honnan?
Reményeim szerint most már nem csak szókimondó, hanem őszinte is lesz!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Hozzászólók!
Hm….micsoda elfajult vita.
Kérem, engedjék meg, hogy egy érdekes területre tereljem a témát, persze amennyiben ez éredekes lehet Önöknek.
Nos, én is öreg és túlképzett vagyok. Sajnos esélyem sincs Magyarországon elhelyezkedni, ezt hosszú és kitartó próbálkozás után mondom.
Viszont még ki kell taníttatnom három fiamat, és egyáltalán, be kell fejeznem néhány dolgot az életben, amire “szerződtem”.
Ezért mésfél évvel ezelőtt kimentem külföldre dolgozni, és élem a nemzetközi ingázók fáradságos életét. Ma már nem a meggazdagodás reményében vállalkoznak a nemzetközi ingázásra a munkavállalók egész Európából, hanem azért, hogy egyáltalán legyen állásuk, persze így vagyok ezzel én is.
Változik a világ, egy részünk az otthonában dolgozik, mások többezer kilométert repülnek át hogy a munkahelyükre érkezzenek, szóval, változik az életmódunk.
És még egy nagyon fontos dolog: nagyon kevesen helyezkednek el a szakmájukban, többnyire kétkezi munkát végeznek, azt, amire éppen kereslet van. Én is, sok, más területen magasan képzett társammal együtt betegápolóként dolgozom külföldön.
Kérem félre ne értsék, senkit nem bíztatok arra, hogy ilyesmibe belevágjon - csupán a helyzetünk bemutatása miatt írtam le.
És még valami: demokráciákban semmiféle diszkrimináció nem megengedett, így az életkori sem….
Üdvözlettel
Rácz Györgyi
50 éves kétdiplomás

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Rácz Györgyi!
Attól tartok, félreért. A vita nem fajult el, csak valaki azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Minden bizonnyal kiderült az ön számára is, hogy a higgadtságomat minden körülmények között igyekszem megtartani.
Azt is félreértheti, hogy mi, egyébként becsületes, 40 fölötti, tapasztalt, többdiplomás szakemberek nem sznobságból tesszük és mondjuk azt, amit teszünk és mondunk. Hanem azért, mert fáj. Fáj, hogy pusztán azért, mert Vörösmarty Mihályra hallgattunk “…Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell!…” és nem a “szépreményű szőke fiatalemberre”, aki klinikai tanulmánynak is beillő kirohanása közben habzó szájjal kijelentette: “El lehet menni!”.
Van két diplomám nekem is. És Kellér Dezső híres nótáját nem tartom magamra érvényesnek.
“Nem tudom az életemet hol rontottam én el, Gyógyítgatom az életemet a cigány zenével…”
Ugyanis, pontosan tudom. 1988. július 2-án. Nagyjából azon nap éjszakáján. Mert, ha nekem valaki nekem akkor megsúgja -hitelt érdemlően-, hogy egyrészt “ezek” lesznek hatalmon húsz év múlva is, valamint azt is, hogy sutba hajíthatom mindazt, amit tanultam, akkor még aznap éjszaka disszidálok.
Nem tettem. Van három gyermekem. És azt látják, hogy az apukájuk immáron három éve szenved. Tanultam, tényleg tudom, amit tudnom kell. Ráadásul úgy érzem, nem csak káposztalé van a fejemben. Gyakorlatilag bármilyen témában “party-képes” vagyok. Ráadásul -immáron 27 éve- több televíziós szellemi, műveltségi vetélkedőt is megnyertem. És ennek ellenére azt látják, hogy tanult -mit tanult, széttanulta az agyát- ember létére a kutyának sem kell, mint alkalmazott. Persze, a legnagyobb lányom már úgy áll a tanuláshoz, hogy “Minek? Mire vitte az apám a nagy tudásával?”. És az ilyet egy Elborzadt Hozzászóló nem érti, nem értheti meg.
Mellesleg van egy ajánlatom Angliából. Adok még magamnak egy-két magyar esélyt, mert

“Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörűszép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsõm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!”

Aztán megyek a ködös Albionba!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Kovács László!

Mindenekelőtt szeretném előre bocsátani, hogy született optimista vagyok, a legtávolabb áll tőlem a hiszti, a görcsösség, nem árasztok feszültséget, nem rontom a hangulatot és a munkamorált, ráadásul nem is klimaxolok.
És mégsem találok képzettségemnek, tehetségemnek, tudásomnak megfelelő munkát már közel 4 éve. A két -elvileg piacképes- diplomámom felül, több tréningen, továbbképzésen is részt vettem. Azt hiszem, én valóban túlképzett és ‘öregnek’ számítok, legalábbis abban a magyarországi gazdasági helyzetben, amelyben kénytelen vagyok/vagyunk élni. Mélységesen megértem Önt, mint családjáért felelős, tenni akaró, talán régebben nagy tervekkel induló, magyar embert.
Én az ország keleti régiójában élek, hasonlóan Önhöz én is vállalkozóként, aprópénzért árulom a tudásom nap mint nap. Reggelente azzal a kérdéssel ébredek, hogy vajon biztosan itthon, ebben a régióban szeretném-e leélni az életem. (Budapesten és külföldön remekül folytathattam volna önhibámon kívül félbeszakadt karrieremet.) De a családi kötelékek, férj, gyerekek, szülők, honvágy miatt az ember százszor is meggondolja, hogy az ingázást fel tudja-e vállalni. (Régebben így éltem, és a stressz, az állandó megfelelni vágyás, és rohanás miatt már jelzett a szervezetem, ez sokáig nem mehet tovább…)
Ami elszomorító, hogy a körülöttem élő, szorgalmas és értelmes fiatalemberek zöme a jövőjét elsősorban Budapesten vagy külföldön képzeli el, látván a középkorosztály megpróbáltatásait.
Na de mi lesz veled Magyarország így? Mi lesz veled Észak és Kelet-Magyarország? Mindenki nem mehet el???
A fiaimat egészséges lelkületű, hazájukért, családjukért, önmagukért felelős férfiemberré kívánom én is felnevelni. Még nem tudom, milyen tanácsot adjak majd nekik, ha arra kerül a sor, ha megkérdik: Anya, merre, most hogyan tovább?

Elnézést, talán eltávolodtam az eredeti témától, de szerettem volna leírni ezeket a sorokat. Aki ebben a régióban él, megérti ezt.

Egy-két tanácsot viszont szeretnék Önnek és egyben saját magamnak is adni.
1.Talán a jövőben jobban meg kellene figyelni, hogy mi az, amit -a fiatalságukon kívül- jobban tudnak azok, akik éppen karrierjüket építgetik. És talán tanulhatnánk tőlük. Hogyan tudják jobban eladni magukat? Lehet, hogy rugalmasabbak, ambíciózusabbak, energikusabbak nálunk?
2. Ki kellene sokkal jobban használnunk szellemi tőkénket, értem ez alatt, hogy szakmánkon belül igazi ’szakértővé’ kell válnunk. Ez azt jelenti, hogy meg kell találnunk azt az utat, ahogyan saját magunkat ’szakértői’ minőségben el tudjuk adni. Talán könnyebben tudunk a jövőben érvényesülni, mert ezt viszont a velünk versenyben lévők fiatalok még jó pár évig nem mondhatják el magukról.
Talán ezzel előnyre tehetünk szert. Talán.

Üdvözlettel: Egy optimista, pozitív beálítottságú, 40-es, kényszervállalkozó, két diplomás nő

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Angie!
Nagy valószínűséggel ön is egy egyfajta poroszos nevelést, neveltetést kapott. Én is azt kaptam. Velünk még azt tanították, hogy a gyengéinkkel legyünk tisztában. Emlékezzen vissza! Volt idő, amikor mindenki tudta, hogy miben gyenge vagy miben rossz! Nem kell szégyelni! Annak a kornak ez volt egy egyfajta erkölcsi elvárása.
Már dolgoztam, amikor egy ú.n. oxfordi rendszerű menedzserképzésre iskoláztak be. Első körben azt kellett elsajátítanunk, hogy “Miben vagyok jó?”! Borzasztóan nehéz volt. Át kellett törni minden addigi falat. És ezt felnőtt fejjel. A mai fiatalok már ebbe nőnek bele.
Tudja, humorosan is fel lehet fogni, meg bosszankodva is, ha valaki olyan “oktat ki”, aki még max. a piros lábast húzgálta a homokozóban, amikor mi már dolgoztunk. Mindegy, hogyan tesszük, el kell fogadnunk, elvégre “ő van birtokon belül”.
Igen, már van egyfajta egzisztenciánk, amit féltünk. A fiataloknak nincs ilyen, így magabiztosságuk határtalan.
Ha emlékszik, nálunk még mérce volt, hogy valakin látszik-e az a bizonyos “atyai pofon” vagy sem. Ezek a gyerekek nem kaptak orrost! A szó semmilyen értelmében sem.
Amint korábban említettem, én a szakmai becsületembe való gázolásként értelmezem, ha “biztosra” mondok valamit. Ők? Szemrebbenés nélkül teszik ezt. És megtanulták, hogy a náluk csak picivel idősebb vezetők is ezt díjazzák.
Mi -ha szabad ilyet mondanom- nagyon rosszkor születtünk. Amikor mi munkába álltunk, a vezetők akkor voltak negyvenesek. Ma, ezekben a napokban, hetekben, hónapokban vonulnak nyugdíjba és a közvetlenül utánuk következő vezetőknek nem minket, hanem a nálunk egy jó tizessel fiatalabbakat látják szívesen. Hogy miért? Titok. Képtelen vagyok megfejteni.
Szakértőség. Azt hiszem a http://www.topjob.hu “Szakértői sarok” rovatában már megemlítettem, hogy én 1994 novembere óta tényleges szakértő vagyok. Műszaki szakértő. A Magyar Mérnöki Kamara hivatalos névjegyzékében szereplek is. (Nem írok szakértői számot, mert az alapján illetéktelenek zaklathatnának. Remélem, megérti! Elfogadja és el is hiszi, amit mondok.)
És miből élek? Az egyébként mérhetetlen arroganciával rendelkező fiatal “szakemberek” baklövéseit kell nap mint nap helyre hoznom.
Vagyis, van olyan rétege az önteltségtől dagadó keblű fiataloknak, akik nagyon is szívesen támaszkodnak rám. Ugyanakkor munkatársként nem szívesen látnak, mert a fontolva haladás az nem az ő műfajuk! Ők mindent akarnak és mindent azonnal akarnak.
Nekünk meg marad az aggódás a kenyérért, a családért, meg az otthonunkért.
Maradok tisztelettel!
Kovács László
tényleges műszaki szakértő

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Kovács László!

Levele erősen elgondolkoztatott. Márcsak azért is, mert a minap olvastam az interneten egy felmérést az általam szeretett, és régóta űzött szakmámról. A felmérés szerint a szakterületemen az átlagos dolgozó: 25 éves, budapesti, diplomás nő. 25 éves! Na, erre varrjon gombot! Amikor ezt olvastam, meghűlt a vér az ereimben. Az igaz, hogy ‘friss’, az elmúlt 15 évben felkapott szakmáról van szó, na de mi van azokkal, és hol vannak a felmérésben akik ezt már 10-15 éve űzik? Vagy már elhullottak, néhány kivételtől eltekintve? Rögtön el is gondolkodtam, hogy az elkövetkező -jó esetben 15 évben- elbírok-e az Ön által jellemzett ifjú titánokkal?
Na és levele eszembe juttatja azokat a multicéges volt fiatal kollégáimat, akik szemrebbenés nélkül nyomták a hülyeséget, de nagy hittel és lendülettel. És a menedzsment bevette. Talán mert ők sem képezték a szakma csúcsát, de valóban, ők a rendszerváltást követően valóban, éppen jó helyen voltak.
Valami baj van velem, és feltételezem Önnel is. Talán kicsivel több észt adott a Jóisten nekünk, és nehezen nyeljük le a keserű pirulát, hogy némi ügyeskedéssel, jópofizással, nyomulással lehet nagyon jól megfizetett egzisztenciákhoz jutni. Én szemtanúja voltam számtalan esetben, aminek sajnos hangot is adtam, hogy nem elég, ha az új menedzser kolléga tűrhetően beszél angolul, azért a szakmai tudásnak kellene elsőnek lennie. Az én utolsó cégemnél fontos volt a nyelvtudás, de általánosságban a menedzserek a munkájuk 5%-ban használták maximum. És mégis, mint első helyen elvárt képességként kezelték. Jó néhány idősebb, az angolban kevésbé jártas, de kiváló koponya maradt kívül a multicég ajtaján. (De szeretném hagsúlyosan kiemelni, hogy akinek nem inge, az ne is vegye magára, mert azért láttam jó szakembereket, jó vezetőket fiatalban is!)

Lezárásképpen csupán szeretném elmesélni Önnek, mint Mérnöki Kamarai tagnak, hogy a férjem mesélte nemrégiben (aki vezető okl. építőmérnök), hogy a múltkoriban rálátása volt egy jelentős budapesti beruházásra, ahol a statikus terveket egy statikus végzetteséggel nem bíró, kamarai besorolás nélküli, de valóban, fiatal, lelkes ember készítette. Azt hiszem, ez már a pofátlanság csúcsa. Ön, mint mérnök ember ezt megérti. Talán azért idáig nem kellene elfajulnia a lelkesedésüknek. Mert itt már nem kisebb-nagyobb bosszúságról van szó, hanem emberek életéről.

Hát, a mai nap ez jutott eszembe levelével kapcsolatban.

Üdvözlettel: Angie

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Felejtsd el, amit írtam, Laci… úgy látom, felesleges idő és energiapocsékolás volt. Na nem baj, talán még a többiek hasznát látják. Vagy nem.

A kérdéseid;
1.; 29 (Ha hiszed, ha nem, már én is öregnek számítok.)
2./3.; csak innen, de így is többet láttam belőled, mint amennyi érdekelt volna. Mit mondjak, borzalmas.
Valamit azért mégiscsak tudhatsz, ha ilyen hozzáállással életben maradtál, de akkor is.. Na mindegy, megérdemled.

A gyerekeid… ugye ott voltál, amikor megcsináltad őket? Nem gondoltál rá, hogy esetleg fel is kell majd nevelni őket? Jah hogy azt hitted, hogy örökké állambácsi tol majd a feneked alá mindent… hát koppantál. Mondjuk mi nagyobbat, nekünk már mindenért fizetni kell, diplomáért, nyelvekért, azért sem keveset, hogy egyáltalán elkezdhessünk dolgozni… de valahol megéri. A hulljon a férgese elvben is van valami.

Kedves Gyöngyi, piacgazdaság van, itt bármi megengedett, ami profitot hoz, és senkit nem érdekel semmi, ami nem. Aki képes érvényesíteni az érdekeit, keményen és megalkuvás nélkül, az sikeres lesz, akik nem, azok ott kéregetnek a járda mentén. Pontosan azért hagyják őket ott koldulni, hogy szemléltető ábrákként funkcionáljanak.

Egyébként mi a probléma? A létbiztonság nem volt jó, demokráciát meg szabadságot akartatok. Megkaptátok. Ilyen. Nem csak ti tehettek meg bármit, hanem veletek is megtehetik. Nem tetszik? Kár, mert nem csak a saját életeteket lőttétek be ilyenre, hanem a gyerekeitekét is. Most már élvezzétek ki.

Angie, én ott nőttem fel, dolgozni is ott kezdtem, és tudom, hogy meg lehet csinálni. Igaz, most pesten csinálom, és ezerszer könnyebb. Menekülj onnan, és mondd ugyanezt a gyerekeidnek is. Az a rész a halál. Szellemi, lelki, egzisztenciális, infrastruktúrális, aki ott marad, pusztulásra van ítélve. Ha nagyon oda vágysz, vegyél egy nyaralót, és adj munkát két embernek azzal, hogy őrizteted, különben szétlopják egy hónap alatt. Nem is nagy kár érte, fehér ember már úgyis csak elvétve van.
A szakértővé válással többnyire annyi probléma van, hogy onnantól még nehezebben találsz majd munkát, mert 0 körüli esélye van, hogy pont ahhoz fogsz érteni, ami valahová pont kell, és nem nevelnek ki önmaguknak szakértőt olyanra, amilyenre szükségük van. De ha véletlenül mégis, akkor még mindig ott van ellenérvként a korod.

Összefoglalva; csinálj profitot. Ha meg tudod csinálni, érsz valamit. Ha nem, akkor semmit.
Nem ember vagy, nincs lelked, nincs életed.

Fogyasztó vagy, és termelsz. Ez mér, semmi más.
Ti akartátok. Nesztek.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Amgie!

Ahogyan olvastam a sorait, olyan érzésem volt, mintha én írtam volna! Sajnos, a “jópofizás” a trendi!
Ha már példát mondott. Egy egybeépítésnek nevezett munkanemre adtam árajánlatot a közelmúltban. Ez egy bevett gépész gyakorlat. A potenciális megrendelő a következőt mondta: “Mérnök Úr! Korrekt. Pontról pontra olyan, amilyennek lennie kell. Gratulálok! Csupán az ár…!” Hát, igen. Miután megtudtam, hogy a nyertes negyed olyan árat adott(!) kinyílt a bicska a zsebemben. Ugyanis ismert előttem a “kolléga”. Gyakran fordul elő, hogy a “munkavégzése után” a kivitelezők kuncsorogtak nálam, hogy hozzam már helyre a produktumot. Természetesen, ez a nehezebb, időigényesebb és szakmailag nagyobb kihívást jelentő feladat, ami természetesen -a munkavégzés összetettebbségéből adódóan- a drágább is. Ugyanakkor, a kivitelező ezt a munkát lehetőleg ingyen várná el. Mondom, ez nem az első esetem a “kolléga” “munkáját” illetően.
Szeretném újfent leszögezni, hogy nekem nem a fiatalokkal van bajom. Én is voltam fiatal! Én is lázadtam. De a munka iránt mindig alázattal viseltettem. És ez az, amit az öntelt magabiztosság nem ismer.
Csókolom a kezeit!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
Szóval, 29! Nem baj! Egyszer elmúlik az is!
Azt hiszem, komoly problémája lehet! Jön itt nekem azzal, hogy kioktat abból, mi is a demokrácia. Én pontosan tudom, hogy mi a demokrácia. Én annak idején nem keveset tettem azért, hogy Magyarország egy demokratikus jogállam legyen. Ha jól számolom, akkor az általános iskola ötödik-hatodik osztályában remegett azokban az években egy-egy jobb jegyért, mert már akkor sem készülhetett fel rendesen az órákra.
A gyermekeimhez való jogomat kérem, ne kérdőjelezze meg! Ezt kikérem magamnak. Higgye el, hogy emberibb embert és magyarabb magyart nevelek belőlük, mint amiről maga valaha is álmodhat! Mert lenni, nem is lehet!
Nem a magyar demokráciával van baj! Hanem éppen az ilyen budapesti, Kóka Jánosnak fölöttébb tetsző megnyilvánulásokkal bíró, beképzelt és öntelt emberek demokráciaértelmezésével!
Nekem sem adtak semmit ingyen. Nem is kértem, hogy úgy legyen. Egyet kértem és kérek. Tekintsenek teljes jogú embernek!
Ami a párbajt illeti. Én nem felejtek. A párbajt viszont felejtse el! Elvégre kijelentéseinek tartalmával, valamint az anonímitásával külön-külön is, nem hogy együtt is, a párbajkódex értelmében automatikusan diszkvalifikálta magát. És úri ember egy diszkvalifikálttal nem párbajozik.
Visszatérve a rendszerváltásra. Első lépésként úgy viselkedtünk, mintha Kádár János Magyar Népköztársasága egy jogállam lenne. Köszönő viszonyban nem volt ezen szó vagy kifejezés tartalmi jelentésével. Ezt úgy hidaltuk át, hogy ettől függetlenül Magyarországot jogállamnak tekintettük. Ezt hívtuk, ezt a helyzete, felfogást neveztük mi jogállami fikciónak.
És most is egy fikciónak vagyok a követője. Hiszen, jelenleg is higgadtan, emberi hangon és hangnemben levelezek önnel úgy, mintha ember lenne.
Még egy gondolat. A “Szent Piac” önmagában nem old meg semmit. Esetemben, példámban a műszaki biztonságot meg főleg! Ha így gondolja, akkor ajánlom, hogy méltóztasson valamelyik liberális vezető ülepébe bele rogyni! Ők díjazzák. Mi nem.
Ajánlom magamat!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Sajátos, újabban mindenkinek párbajmániája van.. azt hiszem, ideje venni egy kardot.
Laci, airsoft partiban nem lennél benne? Mégiscsak trendibb.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
Nekem van kardom. És éppen a standard párbajfegyver, az osztrák-magyar könnyűlovassági kard. Ki hinné?!?
Szóval, debreceni vagyok. Mit is illik tudni Debrecenről? Néhány dolog, amolyan távirati stílusban:
- Magyarország második legnépesebb városa;
- Kossuth Lajos “A magyarság őrvárosá”-nak nevezte;
- Jókai Mór a “Legmagyarabb magyar város” címet adományozta;
- Ady Endre kikötőként emlegette;
- Mivel 1873 előtt nem beszélhetünk Budapestről, maradjunk abban, hogy 1561-ben azért kellett nyomdát alapítani városomban, mert másként nem tudták kielégíteni az olvasás iránti olthatatlan szomjat. Budán, abban az időben 80% körül volt az analfabéták aránya;
Párbaj:
Az ajánlatom továbbra is az, hogy egy önmagában is diszkvalifikált emberrel nem párbajazok.
Mit is ajánlok? Megbeszélünk egy időpontot. És Szolnokon, kvázi “félúton”, asztalhoz ülünk és európai módon rendezzük a közöttünk -hangsúlyozom nem miattam- gerjedt feszültséget.
Ajánlom magamat!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Na de most még hó sincs.. mégis hogy akarod rendezni? :DDD
Különben, nekem jó, ha ráérsz még februárban.. a közepe előtt meghalni sincs időm.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

A kardodat elhozhatnád megmutatni, imádom őket.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
A budapestiekkel a legnagyobb baj az, hogy azt hiszik, hogy ha van valami, akkor az a valami csak Budapesten lehet. Szolnokon is le lehet ülni. Intelligensen, európai módon.
Természetesen, szerettel látjuk az itt hozzászóló hölgyeket és urakat is!
A kardomat nem viszem, mert nem érdemli meg.
Ugyanakkor a kifogástalan viselkedés és modor alapvető és elengedhetetlen követelmény! Ami azt is jelenti, hogy szükséges, de nem elégséges.
Ha még ezek után is benne van, minden részletet tisztázunk a későbbiekben.
Én is elfoglalt vagyok, de a vitathatatlan szellemi fölényem ellentmondást nem tűrő bizonyítása önnel szemben, nekem mindennél többet ér. Ugyanis nekem nem “szent” a piac, és nem vagyok hajlandó imádni a mammont.
Tisztelettel!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

Jah, akkor részemről tárgytalan.
Majomparéra nem vagyok kapható, belőled nyilvános hülyét csinálni meg nincs kedvem… épp eleget dolgozol ezért te magad, itt. Egyébként ezt a falkaösztönt, hogy “majd az én fajtám jól megvéd”, igazán levetkőzhetnéd. Olyan gyerekes.

Hozzászólás

hozzáadva 14 January 2009

*majomparádéra

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

Az ilyen pillanatokért érdemes élni!
Láthatják, Hölgyeim és Uraim! Amint elő kellene állnia a farbával egy egyébként jelentéktelen és lehetetlen alaknak, mindjárt megfutamodik. Ilyenek. Nyuszik!
Képtelenek elfogadni, magukévá tenni a civilizált társadalom intelligens érintkezési formáit.
Végtelen öröm és melegség tölti el lelkemet, hogy a rációmnak és a szellemem vitathatatlan fölényének nyomasztó súlya alatt egy mitugrász belátta, hogy nem több, mint egy pattanás. Mert a fenti sorok ezen beismeréssel egyenértékűek.
Önnel ellentétben, Fiatal Barátom, képes vagyok magam is megvédeni a saját magam helytálló érveléseit. Nem kell nekem segítség, mert nem igénylek segítséget.
Amit ajánlottam, az arról szólt, hogy megfigyelők előtt felmosom önnel Szolnokon valamelyik, mondjuk a Pelikán Szálló előtti teret. Mert nem érdemel mást! Hiszen érvelni nem tud, csak vádaskodni, vagdalkozni, majd minden eleganciát nélkülözve megfutamodni. Ha lett volna katona, akkor tudná, hogy létezik a visszavonulás, mint katonai manőver. Ha tanult volna valaha történelmet, akkor tudhatná, hogy történelmünk melyik kimagasló személyisége köszönhette az egyik sikerét annak, hogy seregével képes volt fegyelmezetten visszavonulni!
Azt gondolom, tényleg felesleges szócséplés valakinek intelligensen megvilágítani az elméjét. Főleg, ha az hiányzik!
Jó éjszakát mindenkinek!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

hmm… Te még mindig nem érted, miért beszélgetünk, ugye? Mindegy, már késő van, nem is vezetem le.

Minden esetre, ahogy ezt elolvastam, az lett a benyomásom, hogy végig hülyéskedtél, és röhögtél közben a markodba. Ha eltaláltam, akkor fogadd gratulációmat, egész sokáig bevettem, és zseniális volt.
Ha nem.. béka poraidra.

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
Meggyőződésem, hogy jócskán szorul némi pallérozásra. Éppen ezért engedje meg, hogy írjak néhány sort!
A történelem tele van háborúkkal, a háborúk meg pürrhoszi győzelmeket jelentő csatákkal, amiket -érdekes módon- mindenki igyekszik elkerülni, mégis bele-bele szaladnak a felek.(A gyengébbek kedvéért. Kr. e. 275-ben Pürrhosz egy makedón király volt, aki a dél-itáliai görög városállamok felszabadításáért vívott háborút. És a történelemben tarentumi háború néven bevonult hadjárata abból a szempontból volt érdekes, hogy a görög városállamok katonailag először győzték le a Római Köztársaságot. Igen ám! De az egyesített görög seregek veszteségei nagyobbak voltak, mint a rómaiaké. Vagyis, ez a háború egy vereséggel felérő győzelem volt, innen a pürrhoszi győzelem kifejezés.)
Szóval, a legérdekesebb pürrhoszi-jellegű győzelmet jelentő csatát 1812. szeptember 7-én (pravoszláv, valójában Juliánus naptár szerint augusztus 26-án) vívták a Moszkva melletti Borogyínó falunál.
A csatát francia részről Napoleon, orosz részről Kutuzov vezette.
Nem az a lényeg, hogy a minden tekintetben fölényben lévő oroszok a napoleoni háborúk legvéresebb ütközetében visszavonultak, majd átadták a franciáknak a teljesen kiürített Moszkvát! Az sem lényeges, hogy mindkét fél magát tekintette győztesnek!
A lényeg a következő:
Ha a honvédő vagy a támadó háború jellegét nézzük Napoleon oroszországi hadjáratának, akkor végeredményben győztek az oroszok, mint honvédők. És itt fontos megjegyezni Kutuzov híres mondását! “Napoleon egy zseni! De én legyőztem.”
Kedves Fiatal Barátom! A jelen helyzet pontosan ez. Napoleon, a fiatal, képzett tüzér, a hadászat és harcászat zsenije, az önjelölt császár, és az öreg, paraszti sorból a hercegi címig eljutó Kutuzov, aki viszont a taktika és a stratégia mestere volt, összecsapásából -ellentmondást nem tűrően- az utóbbi került ki győztesen. És mondása tökéletesen jellemezte személyiségét.
Barátom! Ön is így járt.
Legyen szép a napja!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
Lenne egy tiszteletteljes kérésem.
Kérésem alapja az, hogy milyen jogon tegez? Elvégre, az idősebb jogán nekem kellene felajánlanom ennek a lehetőségét. Mondjuk, a dolgok jelen állása alapján, erre nagyjából az ítéletnapig várhat. Ettől függetlenül amit művel, az illetlen.
Tudom, hogy ma ez a “trendi”, egyébként fütyülök rá!
Én az étteremben a főpincérrel sem tegeződök, nem hogy egy pikolófiúval!
Kérem, ha folytatni kívánja ezt a kamikaze-taktikát, akkor azt tiszteletteljesen és méltósággal tegye!
Üdvözlettel!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

Jól Felvágott Nyelvű Fiatal Barátom!
Csak nem elérkeztünk Petőfi Sándor utópisztikusnak tűnő álmának megvalósulásához?

“Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

Vagy tévednék? Csúnyán, gyáván, megfutamodott? Ha igen, akkor Petőfi egy másik illuzórikus képe rémlik fel előttem:

“Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.”

Ilyen könnyű győzelmet sem arattam még. Köszönöm önnek!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 January 2009

Kedves Fiatal Barátom!
Ennyi volt? Ily nemtelenül hagyja abba, fejezi be azt, hogy tovább köszörülje a nyelvét rajtam?
Tehát, kivételesen tökéletesen igaza volt abban, hogy nem nemes ember! És mint ahogyan nagy példaképe “szokott bérmálkozni”, ön valóban “nem szokott párbajozgatni”. Elvégre, az egyértelműen és félreérthetetlenül kiderült a megnyilvánulásaiból, hogy ha ezen “szépreményű szőke fiatalember” közelébe kerülne, akkor elalélna a gyönyörtől.
Addig se éljen át nagyobb gyönyört!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 16 January 2009

Kértem, ne tegezzen! Ha ennyire nem sem képes, akkor mi másra?

Hozzászólás

hozzáadva 16 January 2009

Fiatal Barátom!
Az emberi méltóság abban is megmutatkozik, ahogyan az ember veszít, ahogyan a saját vesztett helyzetét kezeli. A legyőzött elismeri vereségét, kezet nyújt. Kezet nyújt és nem vagdalkozik, nem rágalmaz. Úgy látom, ön erre alapvetően képtelen. Ugyanakkor a nemesség kötelez, ezért az alábbiakat még leírom önnek:
Vae victis! - na igen…
Azért még hozzátenném, hogy “et illis, qui victoriam male utuntur…” - és azoknak, akik a győzelemmel visszaélnek…
Biztosíthatom, soha nem élek vissza azzal, amit elértem. Így azzal sem, hogy megsemmesítő csapást mértem egy magát mérhetetlenül tökéletesnek tartó, a helyzetet, a helyzetemet egyáltalán nem ismerő, egyébként félművelt alakra. Van még mit tanulnia ebben az életben, Fiatalember!
Ajánlom magamat!
Kovács László