Hozzászólás

hozzáadva 9 March 2009

Kedves Éva!
Én vettem magamnak a fráradságot, és “végig lapoztam” ezen oldalakat, hogy hol és mit kérdez. Engedje meg, hogy azt mondjam, nem találtam a kérdését.
Vagyis, most az a kérdés, hogy mi a kérdés?
Tudom, hogy a XXI. században az a divat, hogy az “Ide nekem az oroszlánt is!”-elv alapján, ha azonnal, de máris nem kap választ, akkor az egész nem ér egy kalap szamócát sem. Továbbá az a szokás is elharapózott, hogy valaki mond valamit, majd utána csak hivatkozik rá. Ez nem új keletű felfogás! Marx Károly könyvtárnyi munkássága szól erről. Minden művében hivatkozik egy korábbi művére, így igazolva tévesen a bizonyítottságot, annak illúzióját keltve.
Vagyis, ha összegezzük a fentieket, akkor Ön már kiváló HR lehetne. Elvégre “Ctrl B”, majd ‘Ctrl C”, utána egy kérdés, egy nem létező hivatkozás, gyakorlatilag semmi összefüggés. Ezt követi a végkövetkeztetés:
“Meghajlás és puszi és kész!”
Ugyanis, nincs az a baj, az a probléma amely az ilyen “hivatkozás hivatkozását” igazolná. Csak és kizárólag az önigazolás. Amiről tudjuk, hogy nem igazolás, hanem mentség keresésée saját mulasztásunkra vagy inkább annak leplezésére, leginkább ürügy a másik okolására.
Tisztelettel!
Kovács László