Gépszerelő,géplakatos(szerkezetlakatos-ként dolgoztam),hivatásos gkv,agrármérnök és vadgazdálkodási szakmérnök végzettségekkel rendelkezem!! 46 éves vagyok!!Szakmunkásként nem foglalkoztatnak mert van diplomám,egyéb diplomás állásban nem foglalkoztatnak mert szakmunkásként kezdtem!!Az agráriumban nem foglalkoztatnak mert az őstermelőit nem fogadják el gyakorlatnak!!(3000 db nyúl és 100 db sertés tenyésztéssel foglalkoztam hosszú évekig)Sokszor nagyobb végzettségem van mint a pályázat kiírójának!! Ilyen esetben mit lehet tenni ?? Hol keressek munkát vagy épp mit hagyjak ki az önéletrajzból????
Üdvözlettel:
Kárnyáczki Lajos
No related posts.
Beáta
Hozzászólás
hozzáadva 11 February 2009
Kedves Kárnyáczki Lajos!
Engedje meg, hogy azzal kezdjem, “Isten hozta a Klubban!”. Vagyis a mai “álláseldöntők” által csupán “őskövületnek” számító emberek klubjában.
Én egy 43 éves, eredetileg szakközépiskolát végzett, eredendően építőgépszerelő vagyok.
Később szakirányban tanultam tovább. Így lettem gépészmérnök. Majd a munkahelyem és a munkaköröm igényeinek megfelelően könnyűipari mérnöki diplomát is szereztem.
Időközben műszaki, majd ipari szakértő lettem több szakterületen.
Gépészként a szakértői-tervezői munkával a legnagyobb probléma, hogy ha nincs az ember mögött komoly gyártó- vagy műhelykapacitás, akkor viszonylag kevéske a bevétel. Ahhoz viszont elegendő, hogy a nem túl vastag fizetést -vagy éppen a nyugdíjat- kiegészítse.
Alkalmazottként nem tudtam nagyobb tőkét felhalmozni. Az is a külön bejáratú pechem, hogy a spontán privatizációnak nevezett szabadrablás (ma már a Kincstári Vagyoni Igazgatóság is elismeri, hogy az 1990-es állami vagyont heted áron értékesítették, és ennek az igazságtalanul nyomott bevételnek is lenyúlták a felét), szóval ebben az időszakban katonai szolgálatomat teljesítettem.
Átszervezés miatt szünt meg a munkaköröm. Így már 3,5 éve taposom azt a cipőt, amibe Ön -a jelek szerint- csak most lépett bele.
Itt max. csak a magukat legyőzhetetlennek tartó fiatal titánok -vagyis az egyébként buta és tehetségtelen, legtöbbször az apuci jóvoltából helyzetbe kerülő gyerekek- bántó kritikáját kapja majd. Illetve a hozzánk a hasonló, hasonszőrű sorstársak együttérző hozzászólását.
Érdemi “szakember” az életben nem ad itt olyan választ vagy tanácsot, aminek a hasznát venné, aminek a hasznát vennénk.
Sokkal kényelmesebb egy HR-menedzsernek azt mondania, hogy “Az adott álláshoz öreg és túlképzett.”, mint segíteni.
Majd ír okosakat, csak ezzel az a baj, hogy legtöbbször a “Nesze semmi, fogd meg jól!” kategóriába tartoznak ezen tanácsok.
Talán az lehet a baj, hogy mi még azt hittük, ha betartjuk a szabályokat, akkor boldogulunk. Aztán arra kellett rádöbbennünk, hogy akik nem tartották és tartják be azokat, azok boldogulnak. És a legszörnyűbb az egész jelenlegi helyzetben az, hogy ma ezek az emberek oktatnak ki minket, miközben a jelen pozíciójukat az elévülés jogintézményének köszönhetik. Mert ha nem működne Magyarországon a jogállamiság, ha nem lenne ilyen és ennyire megbocsátó az elévülés jogintézménye, mint amilyen a mai Magyarországon, akkor ezen emberek többsége nem abban a székben ülne, amelyből jelenleg kioktat minket, hanem a rács mögött.
Ezek az emberek a tipkus 3H-s vezetők, vagyis a “Hülye Hülyébbet Hoz!”. Tehát, a buta és tehetségtelen vezető körül veszi magát garantáltan nálánál butább munkatársakkal, így aztán -már csak rangkórságból is- mindig ő mondja meg a “tutit”. Tehát, “A vakok közt a félszemű a király!”-elvet így érvényesíti a maga szempontjából tökéletesen, és minden alkalommal megveregeti a vállát, hogy ő milyen “király csávó”! Az más kérdés, hogy a rendszer amit működtet, alapjaiban inog, de még futja neki és családjának egy egyfajta, a hétköznapi halandó mércéjével mérve mérhetetlen luxusra, miközben az alkalmazottjai vagy menekülnek, vagy minimálbérért húzzák a belüket.
Csak azt tudom mondani, hogy először is imádkoznunk kell.
Másodsorban meg tanulnunk. Még! Valamit. Nem tudom mit.
Harmadsorban meg alakítanunk kellene valamilyen akciószövetséget.
Én már dolgozom a témán. Szépen haladok a kudarcélményeim által vezéreltetve egy könyv megírásán, amelynek egyelőre az Antisikerkönyv címet adtam.
Az Úr legyen a lelkünkkel!
Kovács László