Egy bírósági elnöknél lesz állás interjúm, gépírónőként. Oklevéllel végeztem mint gépírónő 1975-ben. Még soha nem dolgoztam jog területén, mint gépírónő. Ha ezt megmondom, talán nem vesznek fel, pedig 500 leütés/perc hibamentesen a gyorsaságom. Hogyan viselkedjek egy bíróval szemben az interjún? Nagyon izgulós vagyok.
Nagyon sok múlik ezen, mert nagyon szeretném megkapni az állást. Kérem szíves válaszukat.
No related posts.

Hozzászólás
hozzáadva 9 February 2009
Kedves Asszonyom!
Elöljáróban kérem, engedje meg, hogy gratuláljak ahhoz, hogy vasárnap este sikerült levetetnie, illetve áttetetnie egy észrevételt. Ha jól emlékszem, Ön volt az, aki azon méltatlankodott, igaz talán a leánykori nevén, hogy kérdését miért a “jogi kérdések” rovatba helyezték. Ha tévednék, kérem bocsássa meg ezt nekem!
Tudja, egy “lelkes amatör” vagyok. Ezért, ha akarja megfogadja a tanácsomat, ha akarja nem.
Csak annyit mondhatok, hogy a bíró is ember, nem kell tőle félni. Nekem is van a családomban bíró, és teljesen normális ember.
Az állásinterjúra meg csak egyet tudok ajánlani. Emlékszik még az egykor volt televíziós műsorra, a “Jogi esetek”-re? Ha igen, akkor nem csak Dr. Erőss Pálra vagy éppen Dr. Fluckné Dr. Papácsy Editre kell emlékeznie (Dr. Fluckné Dr. Papácsy Edit volt a műsorvezető, míg Dr. Erőss Pál rendkívül emlékezetes, humoros és életszerű, vagyis nem “paragrafusízű” válaszokat adott), hanem a műsor főcímére is emlékeznie kell!
Csattogott az írógép. Sőt, csengetett is! A sorvégét jelzendő. (Ezt a jelenséget Ön minden bizonnyal jobban ismeri nálam, illetve még a szakzsargonban használatos elnevezését is tudja, amit én sajnos nem.) Közben írógép-betűkből “előcsattogott” egy paragrafusjel. De alatta a szöveg! Az óriási volt. Diktálásnak tünt vagy annak szerették volna a műsor készítői feltüntetni. Szóval, a “diktált” szöveg a következő volt:
“A felperes azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy az alperes térítse meg a fia által okozott kárt…”
Kérem, hunyja be a szemét és gondoljon erre! Ha éppen másra éppen nem tud. Megvan? És mindjárt mosolyog. Én tudom.
Kívánom sikerüljön az állásinterjúja!
És bízom abban, hogy legalább a kedvemért, ha másért nem is, be is számol a sikeréről.
Csókolja a kezeit:
Kovács László