Hozzászólás

hozzáadva 12 February 2009

Kedves Beáta!

Ön az a Beáta, akivel tegnap váltottam néhány üzenetet? Ha igen, akkor félreértett. Éz nem álláskereső fórum! Itt véleményeket lehet elmondani, ütköztetni és nem konkrét állást keresni vagy ajánlani.
A fenti szöveget pl. az Észak-Magyarországban adja fel álláshirdetésként!

Csókolja a kezeit:
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 12 February 2009

Igen én vagyok az tisztelt Kovács László.
Tudom,hogy ez nem álláskereső portál.,de lehet hogy mégsem volt hiábavaló feltenni a “hirdetést”, mert holnap megyek állásinterjúra egy céghez,aki látta a “hirdetésem” és felhívott.

Holnap péntek 13,hátha szerencsém lesz

Üdvözlettel:Beáta

Hozzászólás

hozzáadva 12 February 2009

Kedves Beáta!
Vagyis, ezek szerint három dolog a célravezető!
1. In medias res!
2. Fortes fortuna adiuvat.
3. A fentiekből egyenesen következik, hogy itt kell hirdetni.
Lehet, én is ezt teszem majd, mert az agyára mehetek az itteni “szakértői” csapatnak!
Azért kérhetném, hogy péntek 13 ide, péntek 13 oda, beszámolna arról, hogy mi és hogyan történt?
Előre is köszöni, kezeit csókolja!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 February 2009

Kedves Beáta!
Ön az, aki ügyvédjelölti gyakorlattal rendelkezik? És ha minden összejön, akkor egy idő múlva a -leendő- cége jogi képviselője lehet?
Irigylem. Engem, mint mérnököt -azon kívül, hogy “öreg vagyok és túlképzett”- azzal szoktak még “elhajtani”, hogy van tervezői-szakértői jogosultságom és éljek abból!
Talán, olvasta egy korábbi hozzászólásomban, hogy ennek a “nagy jólétnek” a fele sem igaz! Kb. olyannyira, mint azon elhíresült kijelentésnek, mely szerint “a magyar gazdaság jól teljesít, dübörög a gazdaság és nagy a jólét!”. Aztán tudjuk, hogy mi az igazság!
Engedje meg, hogy azt mondjam, az irigylésen kívül nagyon szurkolok Önnek!
Minden jót!

Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 15 February 2009

Kedves László!

Egyenlőre még ne irigyeljen. Nagyon nehéz összehozni azt a három év joggyakorlatot,ha az embernek nincs ismerős ügyvédje. Én mind a kétszer ,mert egy -egy évig voltam ügyvéd mellett csak az ” utcáról” mentem be érdeklődni és felvettek, persze az első esetben nagyot nyomott a latba az utánam 1 évig járó pályakezdő támogatás is. Szinte csak az.

Ahol pénteken voltam interjún az meg csak egy mezei irodavezetői állás egy cégnél

Most találtam szülői segítséggel egy másik céget aki alkalmazna,de azt szeretné ha a jogi szakvizsga után mint ügyvéd dolgoznék náluk. Ahhoz szakvizsga kell. Elég bonyorult és körülményes ennek a szabályozása ezért érdeklődöm többek között itt az oldalon is,hátha egy “nagyokos” szakértő válaszol,de lehet,hogy igaza van és inkább csak mi érintettek levelezgetünk egymással ezen az oldalon,pedig jó lenne ha az ilyen oldalnak az lenne a célja,hogy tényleg segítsenek és tanácsot adjanak. Lehet,hogy ez ebben az országban túl nagy kérés? Nem tudom
Üdvözlettel:
Beáta

Hozzászólás

hozzáadva 16 February 2009

Kedves Beáta!
Önnek sem lehet könnyű! Tényleg azt mondja, hogy “csak” a pályakezdési támogatás miatt, végett, ürügyén alkalmazták? Ilyen történeteket csak a banánköztársaságokból hall az ember!
Lehet, hogy kasztosodik kis hazánk, és aki nem “született” egy adott kasztba, annak esélye sincs “kitörtni”? Eleve determinálódott létünk a születésünk pillanatában?
Remélem, tévedek!
Kézcsók!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 17 February 2009

Kedves Beáta!

Képzelje! Holnap, vagyis szerdán megyek egy fröccsöntő céghez állásinterjúra. Műszaki vezetőt kerestek. Próba-szerencse! Majd meglátom. Jöjjön, aminek jönnie kell!
Kérem, ha ez nem okoz önnek gondot, szorítson nekem!
Kezeit csókolja:
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 17 February 2009

Örülök,hogy írt és természetesen nagyon drukkolok Önnek. Legalább mi ” hasonló cipőben járók” tartsunk össze.
Egyébként a párom is mérnök,ő egy multinál dolgozik és hát “szívják is a vérét rendesen”.
Egyébként Ö sokszor mondja,hogy sokkal könnyebb annak aki nem egy sima gimnáziumból ment az egyetemre hanem előtte szakmát tanult vagy legalább műszaki szakközepet végzett. De az életben meg olvasva az egyik hozzászólást, ha van szakmunkás végzettsége az embernek az is,de ha meg diplomája van az is baj.
Egy kalappal az interjún.

Üdvözlettel:
Beáta

Hozzászólás

hozzáadva 19 February 2009

Kedves Beáta!
Olvastam dr. Nagy Szidónia választát a jogi szakvizsgájára. Így, első blikkre nem egy megoldhatatlan feladat. Szerintem! Aztán, viselve válik el.
Hogy előny-e vegy hátrány a gimnázium, illetve a szakközépiskola? Idővel a két oktatási forma közötti különbségek -ha az egyén is törekszik erre-, akkor szerintem nivellálódnak. Mindegyiknek megvan az előnye is, meg a hátránya is. Attól függ, hogy milyen az adott személy hozzáállása, illetve ambíciója. Persze, ez nem jelenti azt, hogy egy korai időpillanatban, mondjuk egyetemen, főiskolán vagy éppen a pályakezdés időszakában, ne lehessen lényegi eltérést meghatározni!
Ugyanakkor -meglátásom szerint- ezek az egyébkénti különbségek 3-6 év szakmai gyakorlattal az ember háta mögött teljesen eltünnek. Természhetesen, ehhez nagyon aktív személyiség és mérhetetlen tenniakarás is szükséges. Ha csak ülünk a “babérjainkon” és úgy telik el ez az idő, akkor azzal nem megyünk semmire.
No! Voltam állásinterjún.
Az ilyen jellegű állásinterjúkkal nálam többnyire már tele a padlás. Nem a meghírgetett állásról, nem a feladatról szólt, hanem arról, hogy az egyik divízió főmérnöke a nyár elején nyugdíjba vonul, s kiolvasták az önéletrajzomból, hogy én inkább azon területen vagyok otthon. Ezért, s nem az éppen meghírdetett állás végett hívtak be. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, egyetlen egy “standard HR-kérdés” sem hangzott el. Két férfivel beszélgettem egy jót, majdnem egy órán keresztül.
Ők is felkészültek voltak, s mivel “váratlanul” teszteltek, a szakmai -a tényleges szakmai- tapasztalataim alapján, a meglátásuk szerint is jól álltam a sarat.
Mindent összegezve, “jegeltek” május végéig.
Ez így jól hangzik. Csak! Nem ez volt az első ilyen jellegű állásinterjúm vagy beszélgetésem. Sajnos, 3 hónap alatt mindig jön “valaki”, aki nem is annyira szakember, mint inkább “liebling” vagy éppen “üdvöske”, s minden előzetes nélkül, engem nem is értesítve, lesöpörnek az asztalról.
Hát! Így jártam. Természetesen, nem ücsörgök a fenekemen, hanem teszem továbbra is a dolgomat, mint “veszélyes gépes”, illetve próbálkozom a lehetetlennel.
Vagyis:
1. Állást találni “öregként és túlképzettként”.
2. Ha már sikerül(ne) állást találnom, akkor az tisztességes bérért történjen.
Csókolom a kezeit! Remélem, hallok még Önről!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 24 February 2009

Kedves Beáta!
Mondhat már valami biztatót?
Tisztelettel!
Kovács László

Hozzászólás

hozzáadva 24 February 2009

Igen úgy néz ki.

A szüleimnek egy vállalkozó ismerőse felvesz a cégébe jogásznak. Felhívtam Pesten a Szakvizsga Bizottságot és ott meglepően kedvesen és készségesen tájékoztattak arról ( ami eddig nem volt azért egyértelmű),hogy gazdasági társaságnál is le lehet tölteni a gyakorlati időt.

Jogász állást és ezt én tényleg tapasztalatból mondom ismeretség nélkül nem lehet találni,lehet az embernek akármilyen “summa cum laude ” diplomája,főleg hivatalba,a közigazgatásba nem. Ott még mindig az a rendszer működik( a megpályáztatás ellenére)hogy rokon,közeli ismerős juthat be( tisztelet a kivételnek) ,mert azért biztos olyan is van.

Szóval ,ha minden jól megy,talán jövő ilyenkor már készülhetek a szakvizsgára.

Bár a párom már évek óta mondogatja,hogy inkább külföldön próbáljunk szerencsét. Lehet,hogy neki van igaza. Majd meglátjuk.
Üdvözlettel:
Beáta

Hozzászólás

hozzáadva 25 February 2009

Kedves Beáta!
Örülök, hogy legalább az Ön dolgai kedvezően alakulnak!
Néhány hozzászólással korábban olvashatja, hogy nálam kilazult néhány padlásdeszka. Egyszerűen nem vagy csak alig bírom cérnával.
Nem az bosszant, hogy olyan emberek oktatnak ki, akik amikor én már régen dolgoztam, ők még max. a kis piros lábast húzták az ovi homokozójában vagy még inkább még azt sem, hanem az, ahogyan, amilyen hangnemben teszik a “kioktatásomat”! Egy emberöltővel ezelőtt azt hittem, azt hittük, az ilyen hangnemet egyszer, s mindenkorra a múltnak adjuk át. Ők nem vagy csak alig-alig éltek akkor, nem tudják, nem tudhatják, hogy ez a stílus mennyire bicskanyitogató.
Nihil novi sub sole.
Tudja, hogy Kellér Dezső örökbecsű nótájának soraira pontosan tudom a választ?
A “Nem tudom az életemet hol rontottam én el…” kezdetűre gondolok.
Majdnem másodpercre pontosan megmondom. 1988. július 2-án az éjszakai órákban. Ez egy szombati nap volt. Délelőtt 11 tájban átvettem a diplomámat. Ha nekem valaki akkor azt mondja, hogy húsz esztendő múltán ilyen “Ciccolinával és Rózsa Sándorral elegyített világ” lesz ebben az országban, ráadásul még akkor még Kádár elvtárs híres mondását is nap, mint nap megkapom a képembe -mely szerint: “Nem a szömle kicsi, hanem a pofátok nagy!”-, akkor aznap éjszaka disszidáltam volna!
Ma? Család, gyerekek, a csillagokat ostromló lakás-törlesztőrészlet…
Ha mindezeket összegzem, az egész rosszabb, mint egykoron a röghözkötés intézménye.
Kívánom, hogy legalább Önnek sikerüljön!
Kovács László