Hozzászólás

hozzáadva 1 April 2010

Kedves Irén!

Isten hozta a Klubban!

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 10 April 2010

kedves írén!

Én is ugyan így jártam,csak van két gyermekem is.
Nagyon áttudom érezni a helyzetedet ill. a helyzetünket.Kitartás majd jobb idők jönnek/Talán/

Ildi Pécsről

Hozzászólás

hozzáadva 12 April 2010

Kedves Ildi!
Köszönöm ,hogy együtt érzel velem! Sajnos mind a ketten kikészültünk idegileg! Anya egyébként is komoly depressziós! Igen talán jobb idők jönnek!

Üdvözletem Irén!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Inci!
Tavaly nyáron nekem is felmondtak közös megegyezéssel
a munkahelyemen, ahol több évet ledolgoztam.
Egy Szociális Központban dolgoztam, szakképzett
gondozó-ápolóként.
Utána munkanélküli segély. Rengeteg pályázatot
adtam be, de nem kellettem sehová sem. 5 évem
van még a nyugdíjig, hogy meg legyen a szolgálati
időm. Közben depressziós lettem, nem tudtam
feldolgozni a történeteket, igy kórházba kerültem.
Azon a napon, amikor kijöttem a kórházból, kaptam
egy telefont, hogy idős, beteg édesanyám mellé
keresnek szakképzett ápolót. A pénz nem nagy, de
legalább a számláimat ki tudom fizetni, és ha
szűkösen is, de egyenlőre megélek.De, hogy mi
lesz holnap, vagy később. arra már nem is merek
gondolni.
Ezeket a problémákat kellene felsőbb színten megoldani, hogy az emberek ne éljenek egyik napról
a másik napra.
Űdvözöllek! Sorstársad: Ácsné Gabriella

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Sziasztok.
Hasonló helyzetben vegetálok, se munkám, se jövedelmem. Szó szerint \\\\"kenyér gondjaim\\\\" vannak. Pedig napi 2-3 állás hírdetésre is jelentkezem, s a diplomám mellett bármilyen munkát elvállalnék, csak valóban munka legyen, s biztos jövedelmet hozzon. Az esetek többségében még egy válasz emailt sem küldenek a cégek. Nem látom az alagút végét… de fontos, hogy ne add fel. Én sem fogom.
szebb napokat! Marcsi

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Gabriella!
Elolvastam Inci által írt “se munkám se jövedelmem” című kérdését. Ez a helyzet sajnos sok emberre igaz, és teljesen kilátástalan az ezzel kapcsolatos pozitív változás. A fiatalok tapasztalatlanok, az idősebb generáció pedig “öreg”, illetve a kialakult stilus miatt nem szívesen alkalmazzák őket.
Ne haragudjon meg a következőkben írtak miatt!
Én nem vagyok szakértő, de ilyen sablon válaszokat bármikor összedobok. Az Ön válasza sajnos nem ér semmit, hiszen sem tanácsot sem mást nem adott vele. Azt gondolom, hogy felesleges volt az idejét tölteni a válasz megírásával.
Ha ezért fizetést kap, akkor kérem adjon tanácsot, hol lehet ilyen pozicióban elhelyezkedni, hiszen sokunk keresne ilyen munkával pénzt. Ha viszont nem kap érte semmi térítést, akkor azt javasolnám, hogy szabadidejét nyugodtan fordítsa másra. Esetleg Önnek hasznosabb, pihentetőbb elfoglaltságra.
üdvözlettel:
Margó

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Iren!

A lanyom van hasonlo helyzetben, csak neki meg szerencseje, hogy en dolgozom,de ugy,hogy 48 evesen el kellett jönnöm otthonrol, es Ausztriaban vagyok, mertha nem teszem, mar a hid alatt lennenk.Sokan irigyelnek ezert, de azert azt tudni kell,hogy a fiam 16, a lanyom erettsegizös volt akkor, mikor minden haztartasi, es egyeb gond a nyakabaszakadt, emellett leerettsegizett nagyon jol, de anyagiak miatt, az egyetem csak alom maradt.Mire kijutottam ide, teljesen el voltunk adosodva, nem az en hibam miatt, a munkanelküliseg miatt, es meg mindig nem hevertük ki az adossagokat.A lakasjelzalog meg 13 ev pl.Ugyhogy a mindennapi dolgaik megvannak, de azonkivül semmi.
Hiaba szeretne elmenni dolgozni, munka semmi, hiaba palyaz semmi, tamogatas egy ft se, a központ se munkat, se kepzest nem tud adni, es ittall 21 evesen semmi nelkül.
Nem tudom beszelsz-e valamilyen nyelvet, ha igen, talan probalkozz Te is külfölddel, mert otthon meg sokaig nem fog a helyzet javulni, megha most talan valtozik is valami, de azonnal nem fog menni.

Kitartast kivanok Neked, mast nem tudok tenni.

Irene

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Szia! Együttérzek Veled! Csak azt nem értem,hogy te még olyan fiatal vagy,és igy sem tudsz munkát találni!?!
Sajnos Én(és sok korombeli)már így 50 évesen,pláne,ha nem városi,hanem valamely kistelepülésen él,akkor az már dögöljön éhen??????? Mert munkát találni képtelenség!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Szia

Hasonló helyzetben vagyok én is.
Szerencsére fiatalabb koromban megtanultam a leckét, hogy egyetlen emberre számíthatok: saját magamra.Az hogy menny el segélyt kérni, meg nézegesd a neten az állásokat… hát szerintem erre magad is rájöttél.manapság két dolog van az országban: 1.Munkahely szinte csak ismerős-haver segítségével.Engem három helyről is ezért tettek ki,ill. két helyet is így szereztem meg,tudom miről beszélek. 2. Ha van dimplomád lesz munkád, vagy ha szakmunkás vagy akkor is ,de ha középfokú a végzettséged, hát meg vagy lőve.Az más kérdés hogy ha nem dolgozol honnan lesz pénzed tanulni, meg a tanulás mellett megélni.

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Sziasztok!
Sajnos én is hasonló cipőben járok,már 1-éve keresek munkát de hiába.Nagyon elkeserítőnek tartom ezt jelenlegi helyzetet,viszont ami fontos:-nem szabad feladni semmi képpen,mert akkor mélyrepülés.A munkaügyi kp. támogatásával elvégeztem egy tanfolyamot,talán ezzel sikerül találni valamit.
Bízom benne,hogy ezt a válságos állapotot,most már ténylegesen egy jobb kor váltja fel! Joci /40/

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Sarkadi Gabriella!

Fölöttébb érdekes dolog az, amit ír. És legfőképpen az, ahogyan! Hirtelen nem is tudok mit mondani. Talán ajánlani tudom, hogy valamelyik internetes oldalon próbálja meg megtalálni és megnézni a legutóbbi Esti Showder “humor bonbon”-jai közül azt, amikor Fábry Sándor a csodálkozásról elmond egy viccet. Nagyjából fedi azt a csodálkozást, amelyet Önnél tapasztalhattunk.

Remélem, rendelkezik annyi humorérzékkel, hogy még véletlenül sem sértődik meg!

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Inci!
Lenne egy ötletem, én már kipróbáltam és szívesen megosztom veled. Szeretném felvenni veled a kapcsolatot. Hol vagy elérhető?

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Igen én fiatal vagyok pont ezért hivatkoznak arra,nincs gyakorlatom és tapasztalatom! De ha nem is adnak lehetőséget sehol,pedig több helyen regisztrálva önéletrajzzal és még személyesen is jelentkeztem nem egy helyen,hisz nem azaz élet célom,hogy anya a majd talán a közel jövöben megállapított rehab.járadékából éljünk!Sajnos Neki sem sok lehetősége van mivel 55 éves,és most is várja a papírját mikor feküdjön be a kórházba!Csak az bosszant,hogy az önkormányzat sem volt hajlandó még segélyt sem kiutalni! Pedig semmi jövedelmem!Hát dögöljön éhen a paraszt!!!
Kedves Gabriella!
Köszönöm sorait de ettől még nem fogok enni,higgye el nem ülök karban tett kézzel!Egyébként rendvédelmi fakultációval bővített érettségim van!
A bosszantó az a nemtörődömség ahogyan az emberekkel beszélnek és bánnak mert elvesztette az állását!
mindenkinek köszönöm a hozzá szólását!
Üdvözlettel Inci!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Irén!
Ne add fel a reményt!Én már több 2 évnél hogy munkanélküli vagyok.3 szakmám van,különböző területeken a 4.-k tanfolyamom most kezdődik,de munka az nincs!Vannak akik nem szeretnek dolgozni,de legalább azokat hagyják dolgozni,akik akarnak is!Az adóságaim miatt most veszek részt egy adóság rendező programba.Velem sem foglalkozik senki,hogy karácsonykor is félkilókenyér,10 dkg párizsi és 1 l.tej volt az ünnepi menüm.Most húsvétkor pedig zacskós leves!Ezt nevezem!Én is összetörtem,de később rájöttem,nem szabad és megpróbálom mosolyogva túlélni.Neked is kívánok hasonló erőket!Üdv:Iza

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Megpróbáltam én is tanúlni még plusszban,de rájöttem pénz hiányában labdába sem tudok rúgni!Hiába volt az iskola térítés mentes,de a családi pótlékom a kollégiumra és a bérletemre nem volt elég! Hát is is így jártam! Nekem is van hitelem mivel a volt munkahelyem stabil háttér volt,most azt sem tudom fizetni!A munkahelyemről nem a munkám hozzá állásom miatt mondtak fel! Voltak akik közelebb voltak a tűzhöz és azoknak kellett a hely attól függetlenül,hogy ők csak szerződéssel voltak felvéve! Sajnos az a tapasztalatom,hogy ott aki egy kicsit is lazított és tudta,hogy inkább munka nélkülire megy a szerződés lejárta után az már nincs is ott,én viszont függetlenül attól,hogy 3 műszakba dolgoztam nem volt még szándékom sem hogy eljöjjek!De én nem voltam elég szimpatikus és fél napot ledolgoztatták velem és kirúgtak!
Sajnos mi is nagyon sokat nélkülözünk! És nem az interneten keresem a munkát sem! De néhol olyan bunkók a vezetők,hogy cölöpöt lehetne verni velük!
Sajnos mind a két részről tapasztaljuk,hogy arra sem méltatnak hogy válaszoljanak,vagy az önéletrajzunkat vissza küldjék,hisz az személyes adatokat tartalmaz!Ennyit a felsőbb vezetésről!!!!

Sorstársi üdv mindenkinek: Inci!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Ja az előbb elfelejtettem leírni,hogy beteg ne is próbálj lenni mivel nincs biztosítási jogviszonyod akkor a gatyád is rá fizetheted ha van miből!
Én majd nem így jártam annyi szerencsém volt hogy még a nappali tagozaton jártam novemberben és ott be voltam jelentve,vesekő zúzásom volt ami 130000-Ft-ba került volna! Ha ez egy hónappal később jön elő nézegethettem volna!!!!! Ez az ingyenes egészségügyi ellátás!!!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Margó és László!

Köszönöm, hogy megtiszteltek véleményükkel és sajnálom, hogy nem tudtam a kedvükbe járni. Az Önökkel való kommunikáció számomra azért fontos, mert tudom, nagyon sokan vannak hasonló helyzetben és nagyon sok álláskeresővel tartom nap mint nap a kapcsolatot, így tisztában vagyok azzal, milyen nehéz körülmények közé kerül az, aki hosszú időn keresztül sem talál állást. A legtöbben, ha konkrét állásajánlatot nem is tudok tenni, szívesen cserélnek eszmét a kurrens álláspiaci trendekről vagy tapasztalatokról. A világot megváltani nem itt fogjuk tudni, ehhez a megoldás sokkal fentebb keresendő, ahol a hazai politikai és gazdasági élet alakulásáért felelnek…
Azzal kapcsolatban, hogy vajon egy-egy pályázatuk során miért nem Önökre esik a választás, azért nem tudom megítélni, mert nem ismertek számomra a körülmények, nem ismerem az elvárásokat és az önéletrajzukat sem láttam.
Továbbra is szívesen ajánlom fel segítségemet, ha önéletrajzokról van szó, szívesen veszem, ha elküldik ezeket és ha olyan megbízásokat kapok, ahova tudom Önöket pályáztatni, nagyon szívesen teszem. Amennyiben sikerül kicsit megismernek Önöket, akár a direkt ajánlás is könnyebben megy, ennek ma (is) bizony igen nagy értéke van.
Kérem, hogy ha erre mód mutatkozik, ne egymás sértegetésével töltsük itt az időt, hanem értelmes, mások számára is hasznos diskurzussal.
Én örömmel állok rendelkezésükre.

Üdvözlettel,
Sarkadi Gabriella
gabriella.sarkadi@cvonline.hu

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Irén!
szeretném megtudni,hogy hol laksz, ugyanis ha Hajdú-Bihar megyében Debrecen közelében, lenne egy ajánlatom számodra.
Üdv! Zsike!

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Gabriella!

Attól tartok, sőt esetemben teljes bizonyossággal állítom, tökéletesen félreértett. Higgye el, pontosan tudom, hogy mire jó és mire elegendő ez az oldal, ez a fórum! (Ha másra nem, akkor arra, hogy a korábban soha nem létezett HR-ek kimazsolázzák maguknak az itteni hozzászólásaimat -van néhány- és azt a végkövetkeztetést vonják le: “Kovács Lacit, Debrecenből véletlenül sem alkalmazzuk!” Erre tutira jók az itteni hozzászólások. Másra? Kötve hiszem.)

Ha megengedi, akkor elküldöm Önnek az önéletrajzomat. Meg azt az anyagot, amivel HR-állásokat szoktam pályázni. Már csak buliból is.

Tudom, az önéletrajzom hosszú lesz majd! Mellesleg, milyen legyen egy 44 éves embernek? Ha csak címszavakban felsorolja, hogy eddig mit tett, akkor az már több, mint két oldal! A másik meg egy groteszk, egy görbetükör. És vigyáztam, nagyon vigyáztam, hogy nehogy valakit is megbántsak, hogy a stílus még véletlenül se legyen bántó.

Remélem, eddig még nem sértettem meg!

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Inci!
Tudom, már sokan írták, hogy átélik helyzetedet, hát én is, mivel én is jártam hasonlóan nehéz helyzetben!
Nincsenek szüleim, nevelőszüleim pedig elvettek tőlem mindent, amit csak lehetett. Kapni helyette csak verést, szidást és kemény munkát lehetett, tanyán nőttem fel elég nehéz körülmények között. Minden pénzünket ők vették fel és elköltötték, nevelőapám alkoholista, nevelőanyám pedig idegbeteg és mindketten rokkantnyugdíjasok, testvéreim vannak, de nem ismerem őket, bár megtaláltam két bátyámat és nővéremet, de alig tudom tartani velük a kapcsolatot. Miután a többi nevelt gyerek, akivel együtt voltunk náluk(+3 fő), köztük a saját lányuk is, elszöktek, és mikor betöltötték a 18-at már nem is hozta haza őket a rendőrség. Én még 10 sem voltam akkor, ezért én nem mehettem el, a GYIVI-nek meg nem mondhattam semmit, hiszen már anélkül is vertek… Általánosban és gimiben ha azt akartam, hogy legyen ennivaló és kevesebb gond, hajnaltól jártam fóliába, aztán mentem suliba és onnan vissza a fóliába. Meg kell alázkodni, mert a dög melegben kúszol a földön, mocskos és fárasztó muka. De néha nem tehetsz mást, ha élni akarsz és eljutni valahová. El kell vállalnod olyan munkát is, ami nagyon nehéz, csak ne veszítsd el a tisztességed. Gimi után jelentkeztem egyetemre és mivel elég jó tanuló voltam, felvettek államira, onnan már nem nehéz, csak az eleje. Egy nagyobb városban, mint Debrecen már könnyű állást szerezni, ha más nincs takarítónőnek is elhelyezkedhetsz, járd körbe az iskolákat és az igazgatóhelyetteseknek adj egy levelet, ami rövid és összefoglalja a helyzeted és azt, hogy milyen munkát vállalnál, újságokban keress állást, azok biztosabb lehetőséget kínálnak, ha már van egy minimális kereseted, akkor esténként nyugodtabban fogod keresni a hozzád méltó állást. Ha segélyre vársz, azt várhatod. Rossz esteben még a városházákon is kiadnak takarítói, portaszolgálatos közmunkát…
Egyébként én már felfelé tartok, meghozta gyümölcsét a kitartásom, most van az utolsó félévem az egyetemen (14.), mert párhuzamosan felvettem a testvérdiploma képzését is, így két diplomám lesz, a másodikat az ösztöndíjamból tudtam fizeti, meg egy ideje már magam kaptam meg az árvaellátásomat is, bár az mostmár nem jár, nemsoká jelentkezek Gödöllőre a Biotech Kutató Központba PhD-re.
Neked is sok szerencsét kívánok,légy erős, keress és találni fogsz!
Mindig van kiút!
Gondolj arra, amire én is szoktam: még mindig nem én vagyok a legrosszabb helyzetben! Sokan vannak, akinek ennél is rosszabb!

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Munakanélkuli Társaim!
Én már 18 hónapja munkanélküli vagyok! Lajárt a segélyem is munka az sehol.Kemény fizikai munkát végeztettem Velem egy nxugati cégnél. Müszerészként dolgoztam—50–60kg.os televiziokat javítottam—emelgettem. Vol olyan nap, hogy 20–25 mázsát is megemeltem. A daru a mennyezeten volt–soha nem muködödtt. Így kézi erövel mindenféle munkajogi szabályt figyelmen kívul hagyva(a munkatörvénykönyve szerint az 50 év fölötti nö 10 kg-nál nem emelhet többet.)
Megbetegedtem, elcsuszott 2 csigolyam–és egyéb mozgásszervi betegségeim is lettek. Amikor táppénzre kellett mennem, a 4. napon elkuldtek.Azóta orvosokhoz–kezelésekre járok.Az hogy munkát találjak betegen, az kizárt dolog sajnos, és az életkorom végett is, hisz 58 éves vagyok.
Nyugdijba majd 62 évesen mehetek.Most mit is tehetek? Szerintem éhen fogok halni, a lakásomból is kifognak rakni,mert a lakásrezsit sem tudom fizeni.43 év munkaviszonyom van! Ezt kaptam a magyar államtól,és a kifizetett nyugdijjárulékért—szégyen ez az egész- Köszönöm hogy elolvassak a levelemet.

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Tisztelt Sorstárs, Sorstársak, Hozzászólók!
Valóban igaz, hogy aki elvesztette a munkáját, az joggal érezheti úgy, hogy elvették tőle a megélhetéshez való jogot. Sajnos ez azért van így, mert kapitalizmus van. A kapitalizmusban az embernek nincs joga a munkához, csak lehetősége, ha kell a munkaerőpiacon. Ha nem, akkor nyugodtan éhenhalhat, ehhez joga van. Mivel nem lehet mindenki tőkés, hogy munka nélkül mások kizsákmányolásából jól megéljen, kénytelen dolgozni. Már hogyha hagyják. Azokkal, akik munka nélkül maradtak, tényleg lenézően bánnak, mert a kapitalizmus törvényei szerint elvesztette piaci értékét, “nem kell senkinek”, felesleges teher, stb. Hogy mit lehet tenni? Szerinem nem elég az egyéni kiútkeresés, mert ettől sem az egyénnek, sem a többieknek, a társadalomnak, a dolgozó többségnek nem lesz jobb: bármikor bárki ilyen helyzetbe kerülhet, ha a piacgazdasági feltételek és körülmények úgy hozzák. Csak egyetlen cél lehet: küzdeni a kapitalizmus ellen, megszüntetni, legyőzni a kapitalizmust. Ez pedig a dolgozók széles körű összefogása nélkül, közös akarat nélkül nem megy…
Egy sorstárs

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Kedves Gabriella!
Köszönöm a tanácsait! Megtanultam az új tipusú önéletrajzot és a motivációs levelet hogyan kell írni!
Nekem ehhez nem kell segítség ,sőt több internetes portálon is regisztrálva vagyunk mind a ketten,hiába jelölöm milyen területen szeretnék elhelyezkedni,el sem olvassák az a tapasztalatom,mivel küldözgetik fő
iskolai diplomához illetve nyelvvizsgához kötött állás hirdetéseket! A másik észrevételem pedig ezzel kapcsolatban az,hogy még területileg sem figyelnek oda,mivel számos olyan állás hirdetést küldenek amely Zala vagy Békés megyében van,de kaptam már külföldi állás helyet is .bár szerepel az önéletrajzomban nyelvtudás magyar!
Én igazából abban szerettem volna ha tanácsot ad,akkor hova forduljon panaszért az ember ha még az önkormányzat is elutasítja a segélykérelmet,pedig semmiből nincs megélhetés!Hogyan tehetnek ilyet egy emberrel akinek még kenyérre valója sincs!Erre szerettem volna kérni olyan segítséget amely törvényileg szabályozza ezeket a dolgokat!
Ha ebben nem tudott segíteni akkor köszönöm!
Tisztelettel:Inci!

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Kedves mindenki! Én már 2009.07.29 óta vagyok munkanélküli és albérletben élek. sajnos mostmár a lakást sem tudom fizetni, mert amit kapok még a kutya vacsorájára sem elég. Aki tud kérem sürgősen (még a héten) segítsen. előre is köszönöm

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Zsike!
Irén Egerben lakik,de ha tudsz egy jó ajánlatot, én szívesen fogadom.Debrecen környékén élek! Erika
Ui:Zepter nem érdekel!

Hozzászólás

hozzáadva 17 April 2010

Kedves Inci! - ….és mások aki állást keres

Hosszú évek óta dolgozom munkanélküliekkel. Nekem is, ahogyan Gabriellának, az a véleményem, hogy egy jó önéletrajz igazán sokat segíthet és higgye el, nem biztos, hogy az internetről letölthető sablonok módosítás nélkül megfelelnek Önnek. Abból tucatszám kapnak a munkaadók! Csak az adatok változnak a sablonokban. Ettől aztán egyik önéletrajz olyan lesz mint a másik. Ha kicserélnénk a neveket, az sem tűnne fel! Tapasztalataim szerint azt keresik, ami figyelemfelkeltő, ami \"kilóg a sorból\" valahogyan. Viszont ebből a típusból érkezik a legkevesebb egy állásajánlatra.
Egy sablon nem feltétlenül azt jelenti, hogy az egy mindenki számára kiváló önéletrajz, amin nem kell semmit sem változtatni.
Még az sem mindegy, hogy a szavakat hogyan válogatjuk össze!

Nincs munka és nincs segítség…- Ön ezt mondja. Értem.
Van viszont néhány dolog, amit kérem, gondoljon át. A szervezett álláskereső csoportokon is ezt tesszük.

- Meghatározta-e már, mit jelent az Ön számára a \"megfelelő állás\"?

- Mennyiért lenne hajlandó elmenni dolgozni?

- Milyen távolságra menne el legmesszebb ha ott munkát kapna?

- Hány órát tölt naponta munkakereséssel?
Ha Ön most munka nélkül van, akkor az Ön \"főállása\" éppen az, hogy munkát keressen. Ha nem teljes állásban (napi 8 óra) akkor legalább félállásban (nap 4 óra). Eltölt Ön ennyi időt a munkakereséssel naponta? Ha nem, akkor kérem, jegyezze fel magának, hogy mennyi időt szán a megfelelő munka megtalálására egy nap, egy héten.

- Mit jelent Önnek a munkakeresés? Mit csinál konkrétan?
Hirdetéseket olvas? Hány újságot? Hány órában? Hány hirdetést hív fel? Hány hirdetőnek küld önéletrajzot?
Beszél az ismerőseivel / használja a kapcsolati tőkéjét? Hány ismerősével beszél egy nap?

- Aktívan keres állást? Önéletrajzo(ka)t ír? Többféle is van az egyes hirdetésekhez/ munkakörökhöz igazítva? Hányat postáz el belőle naponta? Hány helyre megy el személyesen naponta? Hány helyre telefonál naponta állásügyben?
Kérem, jegyezze fel a válaszokat minden kérdésre.

A leggyakoribb válaszok a csoportokban (sommásan):
1-2 óra aktív álláskeresés/hét

1-2 újság hirdetéseinek elolvasása/hét

3-4 telefon a hirdetésekre/hét

\"minden ismerőssel beszéltem már aki segíthet, egyik se tud semmit\"
stb

A javaslatok közül csak egyet írok le, példaként:
A hirdetések nagyobb városokban adnak lehetőségeket inkább, a kicsi helyeken főleg a kapcsolati tőke működtetése vezet eredményre.

Attól, hogy állás nincs, azért munka / pénzkereseti lehetőség még akadhat.

Ma azt hallottam valakitől, hogy 23M Ft-os adóssággal a háta mögött, 35 Ft készpénzzel a zsebében érkezett Budapestre úgy, hogy egyetlen budapesti embert se ismert. Mindössze egy 6 m2-es albérlete volt és az elszántsága. Eltelt 12 év, azóta, az igaz, de ez az ember ma milliomos.
MINDENT elvállalt, hogy egy telefonkártyát tudjon venni és enni tudjon és hogy fizethesse a zsebkendőnyi albérletet. A cipője levált talpát Technokollal ragasztotta össze, hogy ne lógjon ki belőle a lába és el tudjon menni dolgozni.
Mivel egy telefonfülke volt az egyetlen lehetősége, a kapcsolatteremtésre (ez volt a legolcsóbb és leggyorsabb), ma áll egy fülke a háza előtt hogy az olyan kétségbeesetten elszántaknak mint ő volt, legyen egy lehetősége, hogy munkát találjanak és pénzt keressenek.

Én nem akarok bántani senkit! Amikor Önnek ezeket leírom, akkor sem azt teszem. Csupán gondolatokat szeretnék ébreszteni. Távol álljon tőlem, hogy ítélkezzem bárki felett, hiszen nem ismerek minden tényt, ami az Ön elkeserítő helyzetét fenntartja.
Viszont úgy vélem, a kérdések segíthetnek abban, hogy ÖN átgondolja azt teszi-e, úgy és annyi időben, ami eredményre vezet.

Egyébként tudok lehetőségeket Debrecen környékén.
Nem Zepter.

üdvözlettel.
Polyák Terka
tréner

Hozzászólás

hozzáadva 19 April 2010

Kedves Polyák Teréz!

Fogalmam sincs, hiszen tréner, hogy olvassa-e valaha ezen soraimat, ettől függetlenül megpróbálok válaszolni az Ön kérdéseire. Válaszolok. Én, a kétdiplomás, 44 éves mérnök, a valós műszaki szakértő, aki – Önök szerint – minden körülmények között öreg és túlképzett.

Tehát.

1. Meghatározta-e már, mit jelent az Ön számára a “megfelelő állás”?

Igen, meghatároztam. 44 évesen, két diplomával, 22 év gyakorlattal a tarsolyomban a következő állások valamelyikét fogadnám el:
- műszaki vezető;
- üzemeltetési vezető;
- üzemfenntartási vezető;
- beruházási vezető;
- termelési vezető.

2. Mennyiért lenne hajlandó elmenni dolgozni?
Nincsenek eget verő vágyaim. Csupán, mint az egykori Turán mozdonyvezetőjének az unokája nem kérek többet, mint Ladislau Schmidt, mondjuk duisburgi, 44 éves, kétdiplomás mérnök munkabérének a fele. Herr Schmidt nagypapája viszont az SS-ben szolgált, Obergruppenführer-i rendfokozatban. És most ez a Herr Schmidt jön hozzánk, a szegény rokonokhoz “eszet osztani”.
Tehát, olyan havi 500.000,- Ft-os bruttó bérrel már majdnem elégedett lennék.

3. Milyen távolságra menne el legmesszebb ha ott munkát kapna?
Amennyiben a “távolságot” és a “különélést” is hajlandó megfizetni a munkáltatóm, akkor bármennyire.

4. Hány órát tölt naponta munkakereséssel?
Rengeteget. Gyakorlatilag minden időmet ez köti le.

5. Mit jelent Önnek a munkakeresés? Mit csinál konkrétan?
Hirdetéseket olvas? Hány újságot? Hány órában? Hány hirdetést hív fel? Hány hirdetőnek küld önéletrajzot?
Beszél az ismerőseivel / használja a kapcsolati tőkéjét? Hány ismerősével beszél egy nap?
Igen, ezt, ezeket teszem, csinálom. Szinte folyamatosan.

6. Aktívan keres állást? Önéletrajzo(ka)t ír? Többféle is van az egyes hirdetésekhez/ munkakörökhöz igazítva? Hányat postáz el belőle naponta? Hány helyre megy el személyesen naponta? Hány helyre telefonál naponta állásügyben?
Évek óta ezt csinálom. Hetente 8-10 pályázatot adok fel, heti 3-5 állásinterjúra járok.

Ha elolvasta, köszönöm. Remélem, válaszol!

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás
gépészmérnök
könnyűipari mérnök
műszaki szakértő
ipari szakértő
44 éves
öreg és túlképzett

Hozzászólás

hozzáadva 19 April 2010

Köszönöm kedves László,hogy helyettem is megfogalmazta és válaszolt a kérdéseimre!
Igaz én nem tartom túlképzettnek magam,de egy számviteli főiskola is jelent valamit!! Az önéletrajzainkat nem az internetről szedjük le, részt vettem egy ilyen képzésen ahol mindent kellő alapossággal megtanítottak! Igaz én most leszázalékolt vagyok,de majdnem 36 év után sem fizetnek annyit,hogy abból meg lehet élni! Én is voltam olyan helyzetben,hogy a cipőm talpát meg kellett ragasztani ,sőt vagyok olyan helyzetbe,hogy 4 napos kenyeret eszek,és vissza megyek a gyerek koromba megvizezem és megcukrozom! Mert én ezt is megéltem! Sajnos a lányom is nagyon sokat nélkülözik,most is ott tartunk hogy kilyukad a cipőtalpa ,ezt sajnos nem lehet megragasztani,venni kellene másikat! Egy kicsit sértő volt kedves Polyák Helga az amit írt! Én ehhez a stílushoz és az ilyen fajta kioktatásokhoz nem vagyok és nem is voltam hozzászokva!Saját boldogulásunk érdekében igen is kikérem magamnak nagyon sok mindent megteszünk mind a ketten a lányommal!!!nem heti 1-2 órát töltünk állás kereséssel!
Azt hiszem nem ezen kellene lovagolni!
Ha Ön foglalkozik munkanélküliekkel akkor tisztába kell lenni azzal hogy igen is nagyon nehéz az elhelyezkedés,főleg olyan régióban ahol a legnagyobb a munkanélküliség! Heves megye déli része ezek közé tartozik!
Én a cikkem amit megírtam azért írtam,hogy ha valakinek olyan tanácsa van hogy mit lehet tenni addig amíg munkát nem talál az illető,miből egyen és ne adj isten tisztálkodjon!!! Ehhez szerettem volna olyan segítséget kérni amellyel a megfelelő helyre lehet menni,de esetlegesen törvény adta lehetőségeken belül a megfelelő jogszabályokra is lehet hivatkozni! Kérek mindenkit aki csak kioktatást ad mellőzze a hozzá szólását,mert abból arra a következtetésre jutok,hogy még nem volt hasonló helyzetbe!! De senki ne felejtse el még lehet!Aki csak irónikus hozzászólást ír kívánom kerüljön hasonló helyzetbe,mint mi ,vagy nagyon sok hasonló sorstársunk!
Tisztelettel Inci!

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Kedves Inci!

Azt hiszem, egyről beszélünk. Miről is? Arról, hogy pl., ha egy itteni “háerisztikusnak” elküldöm az önéletrajzomat, akkor már többször meggyőződtem arról, hogy minden, mérnökszakmai szempontot mellőznek az önéletrajzom elbírálásakor.

Miben is nyilvánul meg ez nekem? Hogy olyan dolgokat, olyan -tényleg kiemelkedő- teljesítmények mellett mennek el szótlanul, és hagyják figyelmen kívül, amelyekre a kollégák, a valós, hús-vér mérnök kollégák is felkapják a fejüket, elismeréssel csattintanak, megveregetik a vállamat. És a HR-kislányok a legjobb esetben is felesleges és értelmetlen “valaminek” titulálják. Mondom, a maradék esetekben meg egyszerűen átugorják.

Miközben ezen teljesítmények azok, amelyekre nem csak én, hanem a mérnök kollégák is azt mondják, hogy “Ezekért a pillanatokért érdemes élni”.

ÉS az ilyen ember készít elő döntésre, ilyen ember tekintheti magát élet és halál urának, és az ilyen emberek miatt várom már 5-ik éve, hogy a számtalan beadott pályázatom közül talán az egyik elfogadásra kerül.
És én vagyok az értetlen, a kiállhatatlan, a szőrszálhasogató! Ilyenkor engedje meg a világ, hogy azt mondjam, hogy azt mondhassam, hogy NEM!

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Kedves Kovács László!
Köszönöm,hogy egy véleményen vagyunk! Sajnos ahhoz ,hogy ezen változtassunk kevesen vagyunk mi ketten!Mivel én egy televizió gyártó cégnél dolgoztam nem kell bemutatni hogy a HR munkája milyen!!!!!
Igen ők minősítenek és válogatnak,hol ott halvány fogalmuk sincs szakmai téren az éppen szükséges munkaerőnek milyen végzettségre és gyakorlatra lenne szükség!
Én egyébként a Polyák Terézia hozzászólásán akadtam nagyon ki!Ez nagyon kiakasztott pedig alapvetően türelmes ember vagyok sőt először számolok 10-ig mikor elmondom a véleményem!De ezen nem tudtam még 1-ig sem számolni!
Köszönöm a hozzászólásait és végre találok olyat aki rajtam kívül ki is mondja azt amit kell!
Tisztelettel Inci!

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

ÉN 54 éves vagyok 10éve megkaptam 50% ot de mivel soha nem tudtam dolgozni semmit nem kapok
Nincs meg szolgálati idő Akkor elmentem munkaügyi központba, onnan elküldtek hogy ugy semmit tudnak munkát biztositani
Sajnos nagyon ki vagyok lelkileg hiszen hárman élünk minimál bérből Éhen halhatok? megfagyhatok?
Ez borzalom, Mi nem vagyunk emberek?

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Még annyit nem jókedvemben nem mentem dolgozni Értettségi után 4 év egyetem aztán kórház és kórház Majd meggyógyulok mondták
Most is mondják dolgozzak De hol és mit? kicsi helyen lakom nem is bírom
Mi lesz velem és a Hasonló emberekkel

Hozzászólás

hozzáadva 26 June 2010

Kedves Kovács László és Kedves Inci!
Bár mindkettejüket mélyen felháborította amit írtam, attól még nem feltétlenül a kérdésekkel van baj. Ezeket minden valamirevaló áláskereső csoportban átgondolják azok, akik munkát keresnek.
Tudom én is, hogy vannak kilátástalannak tűnő helyzetek. Mégis azt gondolom, hogy olyan szaktudással, amilyen például mérnök Úré, KELL, hogy legyen valami megoldás.
Gondolom, most még nagyobb lesz a felháborodásuk, mégis azt mondom, amit gondolok.
Tisztelt Kovács Úr! Ha ön szellemi segédmunkásnak nevezi önmagát, akkor úgy is fognak Önre tekinteni! Én értem és érzem a sorok mögött kiabáló keserűséget, de az amit magunkról gondolunk, az kisugárzik és a \"kis hr-esek\" bizony megérzik ezt. Ott van a testtartásunkban, a szemünkben, a hangunkban. Voltam egyszer egy konferencián, ahol azt hallottam a munkaadóktól, hogy olyan munkaerőt keresnek, aki lelkes, akinek csillog a szeme …
Őrület azt mondani, hogy az első benyomás sok esetben többet számíthat a szaktudásnál és hogy hiába vagyok okos és rátermett, ha nem tudok szimpatikussá válni valamiért. Mégis előfordul, hogy így van.
Az álláskeresés pedig egy komplex dolog, számos összetevővel, amit mind egyenként kell átgondolni és aztán az eredmények ismeretében kidolgozni egy stratégiát.
Szívesen segítek bármelyiküknek, ha privát ír nekem:
terez.polyak@yahoo.com

Hozzászólás

hozzáadva 14 August 2010

Heló mindenki!
Én is hasonló helyzetben vagyok. Anyu egyedül nevelt születésemtől fogva, nincs melletünk senki, a távolabbi rokonság is szétvan szóródva és ők sem állan a helyzet magaslatán egyik jobban nyomorog mint a másik. Érettségi után én elkezdtem egy szakmát tanulni de az anygiak miatt otthagytam, azóta elvégeztem pár tanfolyamot, amik segítségével sikerült dolgoznom 13hónap alatt két hetet bejelentve és 3hónapot feketén. Nincs munka a környékbe, ha elmennék máshova lakni dolgozni a lakbér elvinné a fizumat vagy legalábbis a legnagyobb részét. Ráadásul a törlesztőrészleteink és a rezsi elesz 150 ezer ft-ot, már kajára se futja,munkanélküli segélyt nem kapok ahogy eddig sem kaptam még soha, önkormányzati segélyt szerintem a jövőhéten megkérelmezem, hátha…
Jelenleg munkanélküli vagyok, anyu 90ezret hoz haza
havonta ehhez kellene haza hoznom még jó 150-200ezret hogy a téli hónapokban is megtudjunk élni (tudjunk tengődni) és a fűtést is sikeresen kitudjuk fizetni. Laza feladat alig 21évesen szakma,jogosítvány és gépkocsi nélkül.

Hozzászólás

hozzáadva 18 August 2010

Kedves Polyák Teréz!
Sajnos nem fog semmi megváltozni, amíg egy 40 éves embert már öregnek titulálnak, és ettől kezdve a társadalom leírja. Lehet az akár milyen végzettségű. Résztvettem a munkanélkülieknek kötelező álláskeresési tréningjükön. Ami nagyon fölösleges volt, mivel a végén négyszemközt az oktatójuk közölte velem amit tudtam, hogy hazánkban már mi nem kapunk állást, próbálkozzunk talán külföldön, de előbb szerezzünk nyelvvizsgát itthon. (55 év felett)

A véleményem az, hogy a HR-esekre és munkaadókra is ráférne egy tréning (hogy vajon miért nem ér fülig a szánk az állásinterjún) és ez után kellene az érintett munkakeresőkkel összehozni egy mítinget, mert addig sajnos teljesen reménytelen a jövőnk. Igy talán közössen megoldhatnák a problémánkat, mert a kormányoknak is kisebb gondjuk is nagyobb nálunk.
Pedig lenne rá emberséges példa, Románia. Itt emberségesebben oldották meg a munkanélküliek sorsát, megkapják egy év állástalanság után a nyugdíjukat, az sem sok, de legalább nem élnek ilyen nyomorban mint nálunk, 30 év feletti szolgálati idővel és járulék fizetés után az álláskeresési támogatásból (6 hó) a családok. Még a segélyesek is többet kapnak, akik soha nem dolgoztak!!!!!!!!!
K……g!
A fiataloknak is lenne munkájuk mert azért van a Ratkós korosztálynak (akiket most súlytanak a munkanélküliséggel) gyermeke aki szeretne dolgozni, akár a szüleik helyett is!
Romániában a nyugdíjasoknak is korlátozzák a foglalkozástatásukat, úgy hogy ne menjen az álláskeresők rovására.
Addig amíg nem lesz szívügyük a kormányoknak addig itt nem lesz változás.
üdv. Mara