Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Eszter!

Nekem több tucat hasonló interjú-élményem van! Igaz, 44 évesen, két diplomával a tarsolyomban már nem pályakezdőnek, hanem öregnek és túlképzettnek számítok.

Kérem, jegyezze meg, hogy az állásinterjúnak nevezett színjáték mellőz minden szakmaiságot! Két dologra kíváncsiak:

1. Képes-e nyelvével a munkába állását követő 20 másodpercen belül megtalálni az illetékes “vezető” ülepét vagy sem?
Ha igen, nyert.

2. Hajlandó-e a tőke -karvaly- természetét messzemenően díjazni?
Vagyis, lehetőleg napi 24 órát dolgozzon, lehetőleg 0 bérért, és ezt önként, dalolva tegye! Valamint legyen rá büszke és tekintse megtiszteltetésnek azt!

Valamelyik nap hallgattam a rádióban egy, ezzel a témával foglalkozó műsort. (Nem is tudom miért, valamiért “vonzódom” ezen műsorokhoz a rádiókban, televíziókban, illetve érdekelnek az ezeket boncolgató cikkek az újságokban. A közelmúltban itt már nagyon hallgató “szakértő”, Pethő Anikó egyik korábbi állítása szerint, mert engem a szélsőségek vonzanak. Lehet! Nem tudom.)
Szóval, ebben a műsorban egy HR próbálta meg állni a rádióhallgatók, a betelefonálók rohamát. Hát! Engem sem győzött meg, a betelefonálókat sem. Nagyon-nagyon hajánál előrángatott dolgokat hozott fel “mentségére” és a nem létező mundér, még kevésbé sem létező becsületét próbálta meg védeni. Sajnos, nekem állandóan foglaltat jelzett a telefonom, így nem tudtam kérdezni. Pedig tudtam volna mit.

Visszatérve az Ön kérdéseire. Minden valószínűség szerint majd olyan mélyreható válaszokat kap, amelyek egyenértékűek a következőkkel:
- “Igyunk tejet!”
- “Mozogjunk sokat a friss levegőn!”

Kitartást tudok csak kívánni Önnek ahhoz, meg reményt, hogy valaha is egy normális ország legyen Magyarország, ahol a helyükre kerülnek a dolgok és ezen angolszász eredetű, végtelenül rosszul és hibásan, ugyanakkor túlterjeszkedetten meghonosított maszlagok, amelyekről az idő bebizonyította, hogy itthon sehová sem vezetnek, a feledés homályába vesszenek!

Kezeit csókolja!

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves László!

Köszönöm humoros írását! Ha mást nem is segített, de megnevettetett!

Viszont: kérem, ha tud, írjon már nekem tényleg olyan konkrét kikerülő mondatot amellyel meg tudom válaszolni a negatív dolgokra vonatkozó utálatos kérdéseiket! Nekem tényleg segítene!
És amit tényleg fel lehet használni. Biztos van erre valamilyen stratégia!
Több ezren küzdünk ilyen problémával.
Most többet nem panaszkodok anyagi helyzetekről, azt hiszem nyilvánvaló, ha még az állásinterúra való eljutás is gondot jelent.

Üdvözlettel:

H. E.

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Eszter!

Ahogyan olvasom Tóth Erzsébetnek, a saját válaszom után íródott válaszát, meg kell, hogy mondjam, inkább lottóznom kellene. Ott több sikert érhetnék el, mint az életben. De az is lehet, hogy a XXI. század Kasszandrája vagyok, csak még nem tudok róla.

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves Eszter!

Igazán kedves, hogy tőlem vár választ. Mit mondhatnék? Hiszen, majdnem ugyanabban a cipőben járok, mint Ön! Csak Ön “még” fiatal, én meg “már” öreg vagyok.

Tudja, amikor én voltam gyermek, majd később fiatal, akkor ha azt feladatot kaptuk, hogy “Beszélj magadról!”, akkor -talán a szüleink és tanáraink által a saját bőrükön tapasztalt kritika-önkritika estek miatt vagy végett- csak a hibáinkat illett felsorolnunk. Ugyanakkor vagy éppen ellenben, abból jó sokat! Mert az elvárás az volt, hogy ha minél több hibát említünk, akkor annál szerényebbnek tűnhetünk. Abnormális helyzet volt, de így volt.
Aztán jött a gengszterváltás, és ránk szakadt a piacgazdaság! Meglepetten tapasztatuk, hogy ha a “Beszélj magadról!” feladatot kaptuk, akkor hirtelen semmi másról sem kellett beszélnünk, csak arról, hogy “Miben vagyok jó!”. Mert ez sugározta az önbizalmat. Akkor.
Most, hogy benne vagyunk a lekvárban, ismét az a jó, ha soroljuk a hibáinkat? Arany János után szabadon: Gondolta a fene!

Mit is tehetünk? Klasszikus kommunikációs gyakorlat a kérdés, a beszélgetés irányításának az átvevése.
Tehát például:
1. Elhangzik a HR-kislány kérdése.
2. A válaszadó nagyon, de nagyon rövid ideig hallgat. Szigorúan hallgat és megpróbál minél értelmesebb képet vágni.
3. Óvatosan, és intelligensen megismétli a válaszadó a HR-kislány kérdését kijelentő módban, vagy összefoglalja a HR-kislány neki szánt mondókáját, szintén kijelentő módban, és egy picivel gyorsabb tempóban, de még mindig normál beszédütemben folytatja úgy, hogy:
A HR-kislány mondókájának összefoglalása, vessző, majd nagy levegővétel, “EGYÉBKÉNT…” és már itt az általunk említendőt mondjuk. Innentől az lehet kérdés is, lehet kijelentés is.

Fontos, hogy a vessző, illetve a lélegzetvétel után az “EGYÉBKÉNT” hangozzon el, mert a “DE” kötőszó szembenállást jelent, ellenben az “EGYÉBKÉNT” kötőszó simulékony…

És higgye el! Pillanatok alatt kibújhat ezen kínos pillanatok okozta kellemetlenségek alól.
Természetesen, a HR-kislányok hajlamosak egyéb huncutságokra. Elvégre őket sem ejtették a fejükre.
Ráadásul azt sem szabad elfelejtenie, hogy őket nem Ön fizeti, nem Ön a megbízójuk vagy a megrendelőjük!

Remélem, segítettem!

Kovács László
szellemi segédmunkás,
aki ötödik éve próbálkozik a megfejthetetlen megfejtésével

Hozzászólás

hozzáadva 14 April 2010

Kedves lászló! és Kedves Tóth Erzsébet!

köszönöm válaszát, időközben írtam Tóth Erzsébetnek is.
Erzsébet, ha megtenné, hogy elküldöm Önnek önéletrajzom, át tudná nézni, hogy jól van-e megírva?
Hátha ez is egy jó pontot jelentene.

Csak nem tudom, milyen emailcímre küldjem. Remélem segíteni fog.

Üdvözltettel:
H.E.

Hozzászólás

hozzáadva 15 April 2010

Kedves Eszter!

Most olvastam. Szerintem nagyon jó!
Íme:

Elég egy pillantás az interjúztató unott arcára vagy a beszélgetés során beálló hosszú csönd, és aki tud olvasni a jelekből, egyből rájön, mi lesz az állásinterjú kimenetele. Előfordulhat, hogy a felvételi beszélgetéssel járó izgalom, stressz miatt – a kevésbe rutinos álláskeresők, de olykor-olykor még a gyakorlott pályázók is - figyelmen kívül hagyják azokat az egyértelmű jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a felvételi beszélgetésnek nem lesz folytatása. Tanácsok.

Hallgatás

Ha a jelölt többet beszél, mint az interjúztató, utóbbi pedig nem szakítja félbe, nem tesz fel lényegre törő kérdéseket, hagyja, hogy az interjúalany mondja a magáét, egyértelműen jelzi, hogy a jelöltnek nincs esélye arra, hogy behívják egy következő beszélgetésre vagy jelenlegi teljesítményét figyelembe véve megkapja a megpályázott állást. A hallgatás ez esetben elutasítást jelent.

A figyelmes szemlélődést, taktikus hallgatást azonban nem szabad összekeverni az érdektelenséggel vagy a közömbösséggel. Előfordulhat, hogy a felvételi beszélgetést vezető HR-es a jelölt viselkedésére kíváncsi, arra, hogyan és mit mond, ha nincsenek időbeli korlátok, nem érzi úgy, hogy sürgetik. Tud-e pár mondatban válaszolni a korábban feltett kérdésre, vagy bő lére ereszti mondandóját, esetleg hallgat, ha az interjúztató sem beszél. A hallgatás a “lélektani hadviselés” eszköze is lehet. Hogyha a jelölt ilyenkor ilyenkor feltalálja magát – kérdez, vagy röviden, tömören fogalmaz, és látszik rajta, hogy pörgetné az interjút, várja a további kérdéseket –, nyert ügye van.

Unalom

Egyértelműen a felvételiztető érdektelenségéről árulkodik, ha beszélgetés közben nem néz a jelentkezőre, inkább a falat vizsgálgatja, a cipője orrát bámulja vagy éppen a tollával játszik. Az sem jó jel, ha gyakran les az órájára, miközben hagyja, hogy a jelölt beszéljen.

Előfordulhat, hogy sürgeti az idő, mert több százan jelentkeztek egy állásra, és mindenkit meg kell hallgatnia két-három nap alatt, ilyenkor azonban általában előre szól, hogy csak egy rövid beszélgetés várható. Ami - még ha valóban öt-tíz percről van is szó - rendszerint elég ahhoz, hogy kiderüljön, alkalmas-e a jelölt arra, hogy részt vegyen egy újabb, tartalmasabb állásinterjún, vagy kiesik a rostán.

Csak egy telefon!

Ha az interjúztató a felvételi beszélgetés közben előkapja a mobilját, mondván, egy sürgős hívást el kell intéznie, vagy fölveszi a telefont, amikor az csörög, és percekig beszélget a hívóval, a jelölt biztos lehet benne, hogy nem élvezi a HR-es osztatlan figyelmét. Ebből levonhatja a következtetést, hogy a cég számára nem fontos, hogyan végződik az állásinterjú, vagyis nem számolnak vele potenciális alkalmazottként. Más a helyzet, ha az interjúztató előre szól, hogy hívást vár, vagy éppen felveszi a telefonját, ha csörög, ám elnézést kér, és rövidre zárja a beszélgetést a hívóval.

Vallatás

Érdemes észnél lenni, ha az interjú jócskán elhúzódik, ám korábban nem utalt semmi a maratoni kérdezz-felelekre. A harmadik-negyedik állásinterjú-körnél már - a betöltendő munkakör jellegétől függően - pszichológiai teszteket is kitöltethetnek a jelölttel, hogy így vizsgálják rátermettségét. Ám erről mindig értesítik, nem éri hát váratlanul a felvételi jellege és időtartama. Amikor viszont előzetes bejelentés nélkül két-három óráig kérdezgetik a jelöltet és az interjú leginkább vallatásra hasonlít, semmint kétoldalú beszélgetésre, ahol egyenrangú felek állnak – ülnek – egymással szemben, egyértelműen az a cél, hogy a jelöltet “megtörjék”. Senki sem tud órákig koncentrálni, előbb-utóbb lankad az éberség, és a jelentkező hibázik. Ha az interjúztató csak erre vár, nem érdemes keseregni, örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk, és nem lépünk egy olyan cég kötelékébe, amely láthatóan már az elején arra utazik, hogy kifacsarja leendő munkavállalóját.

Eddig tartott. Minden esetre érdekes, nem?

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Sokdolgot tudok használni a olvasotakbol

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Kedves László!

érdekes, egyben elszomorító. De valahogy csak le kell tesztelni a jelöltet, hogy alkalmas-e az állásra.
Csak talán lehetne emberi módonis….

Hozzászólás

hozzáadva 20 April 2010

Kedves Eszter!

Javaslom, adjon meg pozitív tulajdonságot negatívként. Hogy érhetőbb legyen, egy példa: “Egyik legnagyobb hibám, hogy képtelen vagyok feladni. Ma már szerencsére tudatában vagyok ennek, így ritkán okoz problémákat, de korábban előfordult, hogy gyakran túlhajtottam magam emiatt.” Az őszinteség is jó téma lehet. De csak csínján velük.

Üdvözlettel:
Nitkovszki Stanislaw

Hozzászólás

hozzáadva 21 April 2010

Kedves H. Eszter!

Minden valószínűség szerint igaz van vagy igaza lehet! Egyetlen pillanatig sem kétlem.
Ugyanakkor elszomorít, hogy nap mint nap tapasztalom, hogy a számtalan -heti 5-10 pályázat, heti 3-5 állásinterjú 2006 eleje óta- gyakorlatilag ugyanazok a sablon kérdések köszönnek vissza. Ráadásul rám, mint mérnökre, nem is mérnökszakmai szempontok alapján kíváncsiak. Olyan dolgok felett siklanak el, hagynak figyelmen kívü, amelyekre a kollégák elismerően csettintenek, amelyekért az ember elismerő vállveregetést szokott kapni. Amelyek abba a kategóriába tartoznak, melyek után joggal és jogosan mondhatja az ember, hogy “Az ilyen pillanatokért érdemes élni!”.

És a kedves HR-ek -vagy nevezzék magukat akárhogyan- ezen dolgokat észre sem veszik. Komolyan mondom, olyan érzésem van ilyenkor, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a sablonokat használják, veszik elő, ha szövőnőről, ha kazánkovácsról vagy éppen agysebészről van szó!

Értsék már meg! Ezt a fajta hozzáállást nehezményezem.

Mert, hogy én hanghordozásból, provokálásból, szóhasználatból, messzemenően képes vagyok elhelyezni egy-egy HR-t, az inkább emberi, mint szakmai kérdés. Ellenben egy jó szakember alkalmazása az inkább szakmai, mint emberi kérdés. Szerintem!

Kezeit csókolja:

Kovács László
szellemi segédmunkás

Hozzászólás

hozzáadva 21 April 2010

Tisztelt Kérdező!

Azt hiszem 30-40 állásinterjúval a zsebemben én is hozzászólhatok a kérdéséhez.
Eleinte én sem tudtam mit kezdeni a hasonló kérdésekkel.Ez a felvetett kérdéskör a ‘találd meg gyenge pontjait’ manipulálás óvodás szintje.
Ajánlom olvasson pár pszihológiával és személyiség fejlesztéssel kapcsolatos akármit,segíthet.
Ami nálam működött az az hogy ha színészet kell, akkor legyen színész.Találjon ki pár sablont , hogy
ismerem a hibáimat és tudom mit kell még fejlesztenem magamon, blablabla… és persze mosollyal az arcán beleéléssel, hihetően tálalja.
Legyen határozott,látszódjon hogy ön nem hülye és nem lehet csőbe húzni,de ugyanakkor a kedvességgel tükrözze hogy nem borítja rá az asztalt a kérdezőre
Ha megcsillan az erő önben,meglátja azonnal visszavonulót fúj majd és átvált másik témára.
Remélem használható lesz ön számára is.

Üdv.
Szavér

Hozzászólás

hozzáadva 22 April 2010

Szia Eszter,

Én nem vagyok HR-es, csak egy munkavállaló, nekem is feltették már ezeket a kérdéseket, és persze kell rá válaszolni, mert azért hívtak, hogy válaszolj, de hülye lennél elárulni a nagy hibáidat, szúrd ki a szemét olyasmivel ami valójában nem is negatívum: én ezekkel szoktam:

1.Nehezen viselem a következetlenséget(akár vezetőt), és igénylem a kiszámítható követhető vezetőt magam körül.
Erre nagy mosoly a válasz általában, mindenkinek volt már ilyen főnöke

2. Nagyon zavar a rendetlen munkakörnyezet magam körül.
ezt is lehet pozitívra fordítani… Én a
sajátomon asztalomon (területemen) mindig rendet rakok, és ezt elvárom a beosztottaimtól is.

3. Nem viselem el ha más rám akarja erőltetni a politikai v. vallási nézeteit.

Gondolj bele mi az ami a hétköznapokban is tényleg zavar, és bosszant ezeket mind lehet tálalni mint személyes negatívumok. de legalábbis mondasz valamit, és nem csak ülsz ott kukán.
Remélem segítettem.
kutatom

Hozzászólás

hozzáadva 22 April 2010

Kedves Szavér!

Köszönöm szépen! Ha ez kell, hát színésznő leszek…
Eltakarom a gyenge ponjaim, kiemelem a jót, nem görcsölök a helyzeten. És ez is tanulható.
Már a 2. interjún is túlestem, és úgy, érzem, jobban sikerült.
De nagyon sok múlik a HR-esen is, hogy ő mit hoz ki az emberből.

Üdvözlettel:
H.E.

Hozzászólás

hozzáadva 23 April 2010

Kedves H. Eszter!

Komolyan mondja, hogy sok múlhat a HR-esen?

Üdvözlettel:

Schwarzenberger Izsák

Hozzászólás

hozzáadva 23 April 2010

Kedves Izsák!

Szerintem sok múlik az interjúztatón is, illetve azon is, hogy mennyire sürgősen keresnek munkaerőt.
Ez a személyes véleményem csak, nekem úgy tűnt, hogy gyakorlatilag az első párc másodpercben kialakul a véleményük.
Persze kell az álláskereső szakmai tudása és rátermettsége illetve meggyőzőereje is.
Mégegyszer hangsúlyozom, ez az én személyes véleményem.

Üdv.

Hozzászólás

hozzáadva 23 April 2010

Kedves Eszter!

Ön tapasztalt a HR-eknél szakmaiságot? Mármint a meghirdetett vagy betölteni kívánt állással kapcsolatos szakmaiságot? Valaha.

Üdvözlettel:

Schwarzenberger Izsák

Hozzászólás

hozzáadva 27 April 2010

Kedves Eszter!

A magam részéről degradálónak tartom a HR-esek tesztjeit mikor egy határozottan fizikai munkáról van szó! Egy alkalommal tesztírás után azt az elutasítást kaptam” A szellemi szintem nem megfelelő hogy kiküldjenek a jobbakkal”!Nem is tudtam hogy a HR-esek már elme orvosi diplomával is rendelkeznek.nem tudom meddig tarat még ez a megalázó helyzet de úgy érzem csak a kizsákmányolásra megy a dolog!

Üdv: István

Hozzászólás

hozzáadva 27 April 2010

Kedves Izsák!

Én a magam részéről lezárom a hozzászólásaim. Nem megyek be annak ,megvitatása, hogy mennyire szakmai egy HR-es illetve mennyire nem. Köszönöm a véleményeket, hozzászólásokat, összeraktam magamban a tapasztalatok és vélemények alapján sok sok dolgot.

Üdv.HE