2009. júniusában közös megegyezéssel megszűnt a munkahelyem (betegség miatt). Ez év január végén jár le a járadékom. Már novemberben elkezdtem állásokat keresni, de a korom miatt (57) éves, szinte lehetetlen. Szakképzett szoc. gondozó. és ápoló vagyok hosszú évek óta. Idős emberekkel foglalkoztam, munkámat mindig is szerettem, és most itt állok tanácstalanul, hogy hová menjek dolgozni? Ehhez értek, a korom miatt átképzésre már nem tudok menni, és pénzem sincs rá.
Egy el- és megkeseredett olvasójuk.
No related posts.
Dr.Telkes Sándor
Hozzászólás
hozzáadva 23 January 2010
Kedves Gabriella!
Mivel -sajnos- érintett vagyok e témában egyetlen tanácsot tudok csak adni. (Sajnos, családtag, illetve megbízásos munka végett rendszeres kapcsolatom van gondozóházakkal.)
Tudja, van még olyan szervezet, olyan intézmény eme kis hazában, amelyik vagy amelyek nem nézik az életkort. Volt időszak, hogy ezen intézmények tartottak valahogyan a víz felett. No, nem alamizsnával, hanem értelmes feladatokkal bíztak meg, és ezek ellenértéke húzott ki az éppen aktuális csávából. Mérnök vagyok, és rengeteg műszaki létesítmény van egy-egy gondozóházban, ezekkel is kell törődni.
Aztán később családtagot is kénytelen voltam elhelyezni ilyen helyen, mert az állandó, főleg a nappali felügyelet megoldhatatlan kihívás elé állított mindenkit.
Milyen következtetésre jutottam? Az állami vagy önkormányzati fenntartású gondozóházak pontosan úgy viselkednek, ahogyan ebben az országban minden munkaadó. Darab-darab. Öreg, túlképzett. Ismerjük. Nem kell bemutatni ezt az “emberséget”. (Nem bemutatni kellene, hanem egyszer, s mindenkorra el kellene felejteni.)
És most nem szeretnék prédikálni se pro se kontra, ugyanakkor az egyházi fenntartású gondozóházakban teljesen más a légkör. Én igaz, eddig csak a katolikus és a református egyházak által fenntartott gondozóházakban jártam, mint egyházi gondozóházakban, de az nekem, aki mondjuk egy emelőt vagy más műszaki létesítményt terveztem vagy vizsgáltam, nekem is felüdülést és lelki megnyugvást jelentett, amikor láttam, hogy idős, beteg, elesett emberekkel micsoda odafigyeléssel, törődéssel és legfőképpen szeretettel bánnak.
Ha Ön érez magában ilyen hivatást, akkor javaslom, hogy egyházi fenntartású gondozóházakat keressen meg. Mondjuk püspökségen, vagy érsekségen, esetleg lelkipásztornál vagy papnál érdeklődjön.
Tapasztalataim rendkívül pozitívak, igaz én “csak” a Tiszántúli Református Egyházkerületről, illetve a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegyéről nyilatkozhatok, ugyanakkor bízom abban, hogy a szeretet törvénye valamennyi egyházmegyében és egyházkerületben ugyanúgy hangzik és ugyanazt jelenti.
Kívánom, hogy járjon szerencsével!
Kovács László