Kedves Itteniek!
MA olyan “élményben” volt részem, amely tovább növelte bennem a háerisztika iránt eddig is meglévő, csekélynek korántsem nevezhető szimpátiát.
Azt hiszem, már unalomig ismert minden itteni előtt, hogy 2005. november 30-cal átszervezés miatt kerültem az “utcára”. Akkor még azt hittem, hogy a végzettségeim és a gyakorlatom birtokában “pillanatok alatt” elhelyezkedhetek. Azt hittem, hogy ha “lecseng” a szokásos “év végi őrület”, akkor legkésőbb 2006. február 1-gyel elhelyezkedhetek.
Van ugyanis egy vállalat Debrecenben. (Debreceni vagyok.) Amely vállalat rengeteg veszélyes gépet üzemeltet. Ezen veszélyes gépek -szinte kivétel nélkül- tehergépjármű alvázra szereltek.
Mivel 1997 óta rendszeresen vizsgálok és tervezek nekik, gondoltam, szerencsét próbálok, ugyanis tudván tudtam, hogy nincs nekik még ügyintézőjük sem, nem hogy megfelelő végzettségű egyéb szakemberük. 1997-től gyakorlatilag az én szakértői munkám pótolta az ügyintézőét is, de 2006-ra már úgy felszaporodott a veszélyes gépek száma, hogy állandó felügyeletet igényel.
Nos, nem kellettem, mert nincs, és a mai napig nincs “C” kategóriás gépjárművezetői engedélyem, jogosítványom.
Mellesleg minden, az egyébként a tehergépjárműre szerelt veszélyes gépekhez szükséges egyéb műszaki jogosultsággal és jogosítvánnyal rendelkezem, csak éppen közúton nem vezethetek ilyen járműveket. Ezt is csak most tudtam meg, mert per Ági (az akkori és ottani HR-vezető, aki még bemutatkozni sem nagyon tudott, csak a többiek “Ági!”-szólításaiból következtettem ki, hogy Ágnes a lelkem…), szóval Ági ezt eltitkolta.
Helyette minden lehetetlen tanácsadói megbízást adtak. Most jelenleg, a karbantartó cégükkel van ilyen szerződésem. (Természetesen, mondanom sem kell, hogy ezen tanácsadói szerződések még véletlenül sem hasonlítanak a híradásokból ismert, a legnagyobb fővárosi közlekedési vállalat tanácsadóinak szerződésével.)
Ma értesültem arról, hogy az a valaki, aki helyettem tölti be ezt a munkakört, egy újabb, mellesleg az adott munkakörhöz nem is szükséges végzettséget szerzett a múlt héten. Ez a fiatalember, aki vitán felül állóan valakinek a valakije, 2006. február 1-je óta két, egyébként szakmai szempontból indifferens “döntést” hozott. Az egyik arról szólt, hogy a tehergépjárművek aláfutásgátlója milyen színű legyen, a másik meg, hogy a külső tűzoltókészüléket tartó törethetetlen műanyag doboz pontosan hová is kerüljön.
És miért lehet ott, abban a pozícióban? Ezt is ma tudtam meg. Mert van “C” kategóriás jogosítványa. Egyébként milliméterre pontosan annyit vezetett tehergépkocsit az elmúlt időszakban, mint én. Vagyis, semennyit!
És ő tisztes bérért, és egyéb juttatásokért lebzsel ott, én meg a gázszámlámat, meg a villanyszámlámat együttesen éppen fedező “tanácsadói díjért” végzem az ő munkáját!
És ami a legfelháborítóbb, hogy több munkahelyen is ezt vagy ehhez hasonlót tapasztalok. Hiszen a legtöbb, engem valamilyen mondvacsinált ürüggyel elutasító cég előbb-utóbb megkeres -a legtöbbször egyedi megrendeléssel-, hogy az “üdvöskéjüknek” valamilyen, a fent említetthez hasonló segítséget nyújtsak.
Azt hiszem, eddig is sejtettem, de most már tudom, hogy miért is vagyok én “hivatalosan” öreg és túlképzett!
Ha valaki tud valami érdemi receptet ez ellen a mániákus és rögeszmés megbélyegzés ellen, akkor kérem, segítsen rajtam!
Kovács László
szellemi segédmunkás
No related posts.
Kovács László
Hozzászólás
hozzáadva 17 June 2010
Tisztelt Kovács László!
Hidd, el sajnos nem csak te vagy így vele.
Édesapám Víz-gáz-központi fűtés szerelő, jelenleg ő magánvállalkozóként dolgozik. Idén töltötte be a 45.-életévét és szinte a régi ügyfelei is ejtették, a frissen végzett ügyetlen ráadásul megbízhatatlan szerelőkért. Mindenben a legrosszabb, hogy édesapámnak majdnem minden létező jogosítványa van és szinte bármilyen munkát elvállal, és a munkáját korrekten becsületesen is végzi (néha a saját kárára is…). Jelenleg ő a néha-napi fűtésszerelésből és csatornatisztításból( amit nem dukál egy frissen végzettnek megcsinálni…)illetve most kaszálásból tartja el a családot.
A legszomorúbb, hogy ő aki becsületes nem kap munkát és azok munkáját kell javítani aki még tapasztalatlan. Sorra hívják fel édesapámat, hogy az előző szerelő valamit elrontott és ugyan jöjjön már el nézze már meg, (de neki bezzeg semmit sem fizetnek érte vagy ha igen akkor csak nagyon keveset ami épp elég a benzin költségre…) “mert magában jobban bízunk”….
Sajnos ez már szinte mindennapos és minden szakterületet érint.
Tisztelettel:
Csurka Liliána
Debrecen