Kedves Itteniek!

Elképzelni sem tudom -megbecsülni meg még kevésbé-, hogy hányan értik, pontosabban hányan is értelmezik ma már ezeket a szavakat.
A magyar történelemoktatásban nem szerepel. Már vagy 70 éve, hiszen volt idő, amikor az erkölcs, az etika, az adott szó becsülete, valamint a honfiúi vagy honleányi hazaszeretet megkövetelte e fenti kijelentés oktatását és értelmezését is.
Nagyon érdekes, hogy pl. a német történelemoktatásban tananyag. Nem én találtam ki, hanem Ludovicus Rex Germaniae, vagyis IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király. 906-ban adta ki eme rendeletét, amely pontosan annyit tesz: “rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.

Ezen rendelet azért született, azért születhetett meg, mert már a X. század Európájának is szálka volt a szemében a magyarság. Aztán 907. július 4-e és 6-a között Braslavespurch vagy Brezalauspurc -a későbbi Pozsony- alatt megmutattuk a kor Európájának, hogy egy alig 40 ezres magyar sereg hogyan képes diadalmaskodni egy több, mint 100 ezer fős, jól felfegyverzett és korszerű hadsereg felett.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy maga Árpád vezér és három legidősebb fia is ott maradt a csatatéren, hiszen a kor Európájában csak a magyar parancsnokok vezényszava volt az, hogy “Utánam!”, minden más hadseregben az “Előre!” volt.)

Miért is írtam ezen fenti sorokat? Mert innen datálódik hősi küzdelmünk a fennmaradásunkért. A pozsonyi csatával kezdődik a tényleges magyar hadtörténelem. És ha összeszámoljuk a 907 óta elszenvedett veszteségeinket, akkor nyugodtan, ugyanakkor büszkén és emelt fővel kijelenthetjük, hogy 5 millió magyar -vagy magyar érzelmű- honfitársunk adta életét azért, hogy mi ma magyaroknak nevezhessük magunkat, hogy magyarul beszélhessünk, hogy ma még mindig Magyarországon élhessünk.
Ötmilliós áldozat egy ma is alig tízmilliós nemzettől! DE ÉLÜNK!

Ugyanakkor IV. (Gyermek) Lajos rendelete “rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak” most, a XXI. században teljesedik be. És nem a nemes katonahalál végez velünk, becsületes magyarokkal, hanem egy elvtelen felfogás elvtelen képviselői.
Mert mit is tudnak a magyar HR-menedzserek? (Meggyőződhettem róla, hogy mások mit tudnak, mindjárt indulok is vissza hozzájuk.)
Gyakorlatilag azt, hogy képesek egy tűz esetén kiválasztani egy embercsoportból azokat, akik a leghangosabban kiabálják azt, hogy “Tűz van!”, ugyanakkor azokat figyelmen kívül hagyják és le is fitymálják, akik szervezik a tűz oltását, akik osztják a vödröket, húzzák a vizet…

Mert mivel magyarázható az a tény, hogy az elmúlt időszakban eme “zsenikiválasztó tevékenység”, a háerisztika úgy mondott csődöt, ahogyan azt még csak elképzelni sem tudjuk! Az eredményük a nullával egyenlő.
Jobbnál jobb szakemberek várnak a bizonyításra, ugyanakkor a “tűz esetén kiválóan kiabáló” személyek olyan teljesítményre ösztönzik a hazai ipart, mezőgazdaságot, hogy az inkább konvergál a nullához, mint bármi máshoz.

Kedves HR-ek! Ne legyenek büszkék a teljesítményükre, mert maguknak olyan nincs!

Csak tájékoztatásként közlöm, hogy IV. (Gyermek) Lajos 911-ben -alig 5 évvel a magyarellenes pátens megfogalmazása után- meghalt. Halálával kihalt a Karoling dinasztia. Vagyis, Nagy Károly utolsó leszármazottjának sem sikerült, sikerülhetett az, amire Önök készülnek!

Ajánlom magamat!

Kovács László

No related posts.