Tisztelt Andrea!

Az én kérdésem sokkal inkább a karrier megvalósítására vonatkozik, mint a tervezésére. Én szépen megterveztem, hogy kereskedelmi szakos közgazdász leszek, elhelyezkedek a saját szakmámban és kereskedelemmel, vagy még inkább marketinggel fogok foglalkozni és egy szép napon jó vezető leszek.
A realitás azonban az, hogy amíg a főiskolát végeztem, eleve nem tudtam ezen a területen elhelyezkedni, de a pénzre szükségem volt, elmentem hát oda, ahova felvettek: számlázónak. A következő munkahelyemen asszisztens voltam, (sajnos) könyvelési területen, bár attól a víz kiver és semmi közöm a szakmához, a kb. 100. válaszra sem méltatott pályázat és 20. sikertelen interjú után nem sok választásom volt.
Közben leállamvizsgáztam (a diplomát még nem kaphattam meg, mert csak 1 nyelvvizsgám van), de mivel gyakorlat nélkül nem tudok a szakmámban elhelyezkedni, meg ugye „válság van”, maradtam azon a munkahelyen, ahol voltam. Idén sajnos leépítettek, mert kevesebb munkaerőre volt már szükségük, mert ugye „válság van”, most itt vagyok a félig-diplomámmal, kb. 5 év gyakorlattal egy másik szakmában, lassan 30 évesen, szép „karriertervekkel” és kevésbé szép kilátásokkal.
A középfokú végzettséget igénylő munkához „túlképzett vagyok”, a diplomás álláshoz „diplomátlan”, az érdekesebb, „szaladgálósabb” feladatkörhöz jogsi, és saját autó kéne (miből???), a kereskedelemhez közelebb álló munkához felsőfokú nyelvvizsga, ami mostanában esélytelen.
Ha álmodozásra kerül a sor, én egy olyan állást álmodok magamnak, amelyben kiélhetem a kreativitásomat és használhatom az emberismeretemet, örömet is tudok szerezni és pénzt is tudok csinálni. Ezért gondoltam a marketingre, reklámpszichológiára, szolgáltatási szektorra és hasonlókra. De eddig főleg csak adminisztrációval foglalkoztam, és főleg számviteli területen, amit körülbelül annyira kedvelek, hogy inkább elmennék az állatkertbe tevét almozni, ha nem kellene Magyarországon ahhoz is szakirányú végzettség.
Mit tehet egy magyar munkanélküli nő, aki nem túl dekoratív, nem is gazdag, viszont túl öreg ahhoz, hogy pályakezdő legyen, túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy „értelmes” és érdekes munkát bízzanak rá, és nem olyan magabiztos, hogy egy hóembert rádumáljon egy forró teára? („menj férjhez”, „menj ki külföldre” és hasonló használhatatlan tanácsokat már kaptam)
Tudom, ez most siránkozásnak tűnik, de már tényleg nem tudom, mit tegyek. Nincs pénzem tanácsadókra és tanfolyamokra, a használhatatlan tanácsokkal már Dunát tudnék rekeszteni. Tudom, hogy alkalmas vagyok arra, hogy betöltsek egy olyan állást, amilyet szeretnék, de ezt rajtam kívül senki nem tudja és nem kapok esélyt arra, hogy megmutassam. Arra gondoltam, hogy olyan céghez pályázok mondjuk asszisztensnek, amelynek a tevékenysége közelebb áll az érdeklődésemhez és a szakterületemhez, és majd „belülről fogok építkezni”, de még csak vissza sem jeleznek, az idő meg telik, lassan lejár a munkanélkülim és egyre jobban elkeserít, hogy nemsokára ételre sem lesz pénzem, ha ez így megy tovább. Így kénytelen leszek megint elvállalni bármit, amit rámbíznak, ha egyáltalán…ez egy ördögi kör. Úgy érzem, sosem szabadulok ebből.

Elnézését kérem, hogy ezzel a nagyon hosszú levéllel fárasztom, de nagyon örülnék már egy használható tanácsnak a sok okoskodás és közhelydobálás helyett.

Köszönettel:
Tarr Linda

No related posts.