Tisztelt Itteniek!

Meg kell, hogy valljam, engem fölöttébb bosszant és idegesít, ha egy hirdetésben azt olvasom: “bérigény megjelöléssel…”
Ugyanis meggyőződésem, hogy írhatok én akármit a pályázatomba, lehet akármennyire kifényezett az önéletrajzom, hihetem és akármennyire -és bármilyen- meggyőződéssel, hogy alkalmas vagyok az adott feladatra, az ilyen kiírású álláspályázatok “elbírálói” csupán erre az egy sorra hegyezik ki a tekintetüket, és ez alapján az egyetlen szám alapján szelektálnak. (Mondjuk, ha ezt a számot nem kérik, akkor egy másik szám, az életkor alapján szelektálnak. Tehát, olyan ez, mint a nyuszika és a sapka esete az ismert viccben.)

A legtöbb kiírás szigorúan őrzi anonimitását, így az sem lehet, hogy körüljárjuk a témakört, a céget. Jelige, vagy egy hivatkozási cím. Kiadó vagy a fejvadász cég e-mail-címe… Ennyi!

No, meg a bérigény! Amely ebben az esetben egy orosz rulett! (Bár, ha jól belegondolok, ott öt az egyhez volt az esély, esetünkben meg a nyerés lehetősége konvergál a nullához.)

Most sokan mondhatják, hogy háborgok. Nem háborgok. Csupán a szelekció elve bosszant. És gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ajánlom magamat!

Kovács László

No related posts.